Kilépünk a főiskola vagy egyetem kapuján, diplománk a kezünkben. Mély sóhaj, igen ez már a miénk, mi dolgoztunk meg érte, elvenni nem tudják! Végeztünk? Óh, dehogy! Aligha sejtjük vagy tudatosul igazán, hogy az igazi munka még ezután következik számunkra - egy olyan munkahelyet találni, ahol igazán jól, otthon érezzük magunkat. Valamint ha bekerülünk valahová ott fenn is tudjunk maradni, megvetni a lábunkat és megélni az ottani keresetből.

Hányszor halljuk, hogy nincs annál nagyobb ajándék, amikor az ember azt csinálhatja, ami szíve vágya és meg is tud élni belőle! Így is lehet. Azonban gyakorlatban megszerezni ezt mára egyre ritkább, fennmaradni pedig még nehezebb! A papír megszerzése, a képzettség, tehetség egy dolog, hogy célba érjünk, ahhoz kell háromszoros erő, kitartás és hit. Ismerőseimmel úgy írjuk ezt le magunk között, mint, akik belépnek egy folyosóra, amely végtelenül hosszú, és oldalt ajtók vannak, s mindből kikukucskál egy apró fénysugár. Mindenhová be kell nyitnunk, azért, hogy meglássuk, mi van mögöttük, mi mit rejt, és mennyi nyitódik egyáltalán ki vagy záródik be előttünk. Sejtjük, talán pont az utolsó lesz, amely teljes fényével végre mögöttünk csukódik be, de tudjuk a folyosón akkor is végigküzdjük magunkat!

Milyen lehetőségei vannak egy pályakezdőnek képzettségének megfelelően elhelyezkedni? Hogyan láthat neki ma egy friss diplomás az álláskeresésnek? Mennyire összetett dolog ez? Mi legyen meg benned, mi kell ahhoz, hogy vonzó légy egy munkáltató számára?


Kitartás, erő. Higgy!


Nem kell vallásosnak lenni, amikor azt mondom, a legfontosabb a hit és a belső erő. Menni, menni előre és soha nem szabad feladni. Ha megfelelő önismerettel rendelkezel, tudod mire vagy képes, mennyit érsz, akkor senki nem tántoríthat el attól, hogy elérd a célod és megtaláld azt a munkahelyet, ahol megbecsülnek, emberként kezelnek, olyan közegben érezheted magad, akikkel együtt tudsz fejlődni és gondolkozni, alkotni; akik ugyanolyan alázatosak, mint te, akik együtt vannak a célért, és nem a másik ellen irigységgel és rosszindulattal, na és persze meg is tudnak fizetni. Akik értékelnek és elfogadnak, és valamilyen szinten, még a főnök is egyenrangúként kezel. Azt mondod: „Na, de ilyen nem létezik!” Bizony, hogy létezik! Ebben kell hinni! Ha a felsoroltakból már a fele jelen van, jó helyen kapirgálsz!

Soha ne engedd magad alábecsülni, és ragaszkodj ahhoz, hogy tekintsenek annak, ami vagy. Soha kevesebbnek, de ne is többnek! Ezzel nem fogsz nagyképűnek tűnni, csak határozottnak, aki tisztában van képességeivel és értékeivel. Ezekből nem szabad lejjebb adni!

Ne menjen el a kedved, ha elutasítanak! Lehet, azért van, mert ők nem érdemeltek meg egy olyan munkaerőt mint te, nem azért, mert te nem lennél oda való! Nagyon sok munkahely azért utasít el, mert nemhogy nem kéne munkaerő, de egyszerűen nem tudják megfizetni, ezért inkább nem vesznek fel embert, pedig szükségük van rá. Hány ilyen eset van. Adj hálát, mert megkímélték idődet és tovább kereshetsz, nem vársz a válaszra!

Mindig bízni kell! Ha kitartóan hiszünk, a pozitív hozzáállás meghozza gyümölcsét, és be fogjuk vonzani a jót, a lehetőségeket. Ehhez persze észre is kell venni a jeleket!


Magabiztosság, állhatatosság


Mindig légy készenlétben. Figyelj, keress, kutass. Légy jó időben, jó helyen. Bízz magadban, meg fogod ezeket érezni! Semmit nem kap hiába az ember, nem véletlen sodorja útjába. Élj minden alkalommal, próbáld ki magad, ne rettenj vissza a kihívásoktól, azzal is csak te gazdagodsz és tapasztalatot szerzel.

Mindig légy jelen, forogjon a neved a munkakeresők körében, hadd lássák, hogy tényleg akarod. Ha interjúra mész, mindig légy udvarias, alázatos, de lépj fel határozottan és magabiztosan. Attól,mert pályakezdő vagy, igenis lehetnek elvárásaid, amiket képviselj, ragaszkodj hozzájuk, adj hangot is ennek.


Idő... és légy őszinte magadhoz!


A legérdekesebb azzal szembesülni, amint beszélgetek pár ismerősömmel, (akik egyszerre végeztünk főiskolán még egyikünk sem tudott „igazi” munkahelyen elhelyezkedni, csak közmunkaprogramban, vagy gyakornokként, vagy próbaidősként stb. és természetesen nem abban a munkakörben, szakmában, amiről diplomát kapott kezébe) hogy megvárják, amíg végeznek s utána indulnak útnak, mondván, „hiszen csak ekkor tudom bizonyítani, hogy valóban tanultam és gyakorlatot szereztem ebben és ebben.” Tévedés. Ma, a legbiztosabb az, hogy az önéletrajzodban egyetlen pillantás az a munkáltatótól, hol végzett a jelölt, a tekintet máris arra vetül, milyen gyakorlatot szerzett addig, vagy milyen egyéb képességei vannak. Másrészről úgyis akkor fog kiderülni, hogy maradsz-e az állásban, ha felvételt nyersz, hogy ott hogyan teljesítesz. Ne félj bevallani, ha nincs annyi tapasztalatod, pályakezdőként nem is fogják elvárni, de legalább elmondhatod, hogy mivel még nem próbáltad, biztos ezt és ezt is megtanulnád, erre is arra is képes lehetnél...még a lehetőség is több, akár benned is! Mindig szerezhetsz magadnak is meglepetést!

Protekció. Hiheted azt jószerivel, hogy számít valamit, pedig nem. Ez sem igaz. Vannak olyan szakmák, ahol kifejezetten hátrány, ha bekerülsz, mert édesanyád vagy édesapád szakmája olyan, hogy félnek felvenni téged, ne láss bele, valójában egy-két munkahelyen belül mi zajlik. Illetve, hiába tesz be bárhová anyuci-apuci, ha sem tehetséged, sem képességed, sem olyan tudásod sincs, amivel megállnád a helyed. Légy őszinte magadhoz legalább. Legyen tartásod, vagy elvárásod magaddal szemben, hogy ha tisztában vagy saját magad határaival, és ha nagyon jól tudod, hogy nem való vagy arra a helyre, csak azért vagy ott, mert beprotezsáltak, inkább állj tovább, hisz senki sem érezheti magát jól egy olyan helyen, ahonnan kilóg a hiányosságaival.


Anyagiak


Hidd el, ma nagyon sok munkahely kéri, sőt igényli, hogy pályakezdőként jelöld meg azt az összeget, amit elvársz a munkáltatótól, vagy egy bizonyos megbízási díjat tüntess fel. Végzettségednek megfelelően ki kell állj magadért, mert SENKI nem fogja megtenni helyetted! Bátran mondd el! Te tanultál ezért évekig, millió percedet szántad rá, ezért a munkádnak igenis ára van, ha bekerülsz a versenyszférába, s jogosan várod az elismerést és a fizetésbeli megbecsülést. Vállald önmagad és minden igényedet! Hiszen ha a neked megfelelő munkahelyet keresed, ahonnan (talán csak nagy kérdőjellel írom) nyugdíjba akarnál majd menni, ahhoz ezek elengedhetetlenek!


Mosoly és pozitivizmus! Sok szerencsét! Ne add fel! Soha!