Alexa

Mondjátok meg Viktornak, hogy igaza volt: a nép tehet róla!

Néha van úgy, hogy az éhes gyomor nagyobb úr, mint a szerelem. És néha a fülkeforradalom is felfalja gyermekeit.

Hirdetések

Azt mondta minielnök úr a tapolcai ruha másnapján-harmadnapján, hogy a Jobbik erősödéséről a nép tehet. Mert a Fideszért ő egy személyben vállalja a felelősséget, ám a nép döntéséért sose. Másnap Bayer Zsolt azt írta, hogy nem, mert arról a Fidesz is tehet. Egy kicsit csak. Mert elveszett neki a lelke. A Fidesznek. A 25 évvel ezelőtti lelke. És amikor már majdnem azt hittem, vége a világnak, megroggyantak a párt és vezér békemenetes tartóoszlopai, kiderült, hogy tényleg. Már Bencsik papa sem a régi, neki is kihűlt a Fidesz iránti szerelme. Viktort már nem úgy szereti, mint régen. Miért? Mert a Jobbik. Mert már soha semmi nem lehet ugyanolyan.

Bevallom férfiasan, ez a jobboldali össznépi rezignáció majdhogynem a szívembe markolt. Szemeim előtt pasztellszínekbe burkolva megelevenedett a keserű jelen. Telik az idő, szerelmek jönnek-mennek, és hát kezd egyre világosabbá válni, hogy olykor a fülkeforradalmak is felfalják saját, szerelemből született gyermekeiket. Elolvadt a régi igazság, jöttek az újhullámos ficsúrok. Ez már nem az a film.

Hangos közéleti gondolkodásaim során először majdnem megsajnáltam Bayer Zsoltot és Bencsik Andrást. Itt vannak ezek az urak, a jobboldali értelmiség krémje, kevésbé mell-döngetve, kevésbé harsányan, mint a régi szép időkben, de legalább moralizálnak, mint mindig. Bayer és Bencsik: annak a politikai elvakultságnak a siránkozó áldozatai, akik látványosan nem értik, hogy a politika nem szerelem. És ha esetleg mégis az, akkor semmiképpen nem a célja, esetleg a következménye annak, amivel ők azonosítani szeretik.

Figyelemre méltó, hogy senki nem volt a harmadik sorozatos vereség elszenvedőinek oldalán, aki ne a kamerák és mikrofonok elől menekülve próbált volna úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Most jön a szolgálatos Békemenet (amelyet, mekkora abszurdum, pont most nem lehet megszervezni, amikor értelme is lenne esetleg, mert Bencsik szerint félő, hogy senki nem jön el) két oszlopos tagja, és próbálja felöltöztetni a királyt, plasztikázni a Viktort, ki is mondani a felelősséget, meg nem is. A Fidesz értelmisége ma sem érti, hogy a politizálás nem arról az öncélú törekvésről szól, hogy szeressenek. De ami ennél is fontosabb: hogy ez a szeretet nem azért van, hogy vissza kelljen élni vele.

Hiteltelen, és ebből adódóan igazán szánalmas az elmúlt év sikereinek ecsetelése, amely sikerekbe elkeseredetten kapaszkodik a máskor harcos, habzó szájú Bayer: makrogazdasági mutatók, nulla infláció, közmunkával megfejelt foglalkoztatás, költségvetési hiány, rezsicsökkentés, gazdasági növekedés. Már te sem hiszed el, te sem hiheted el, Zsolt, hogy a nép tehet róla, hogy már nem veszi be a gyomra a kozmetikázott propagandát. Tudom, ha Viktor azt mondta, hogy a nép tehet róla, akkor azt nem illik megkérdőjelezni. Akkor érvek eltaposása árán is hinni kell abban, hogy a kétszeres, mára szép lassan zsugorodó kétharmadnak semmi köze hozzá. Nyugi, ez a gyász, a düh, a harag és a dac korszaka. El fog múlni, pont úgy, mint a fülkeforradalom dicsősége.

Mert a zemberek, akik egyáltalán nem annyira kifinomultak, hogy Heraklésszel azonosítsák a ti támadhatatlan Viktorotokat, elhitték nektek a söralátéten elférő adóbevallás és a két hét alatt rendet tevés ígéretét, meg úgy egyáltalán a keményen dolgozó kisemberek „szebb” jövőjének bekövetkezését. Megkapták. Ha a kormányzati propaganda műkörmei és kissé elfolyt sminkje mögé néznek – hiszem, hogy nektek sem ártana otthon a tükör előtt, ahol senki se lát – akkor világosan látják az eredményt: 3 millió szegényből 4 millió mélyszegény lett. Nem látszik a siránkozás szemüvegén keresztül, de a világválság kellős közepén sem volt ennyi leszakadt, lecsúszott ember, nem tántorgott ki ennyi fiatal, értelmiségi és kétkezi munkás. Nem szerettek erről beszélni, de több tíz új adónem kellett ahhoz, hogy az államháztartási hiány szinten maradjon. Nem szívesen veritek a melleteket ezzel, de a Manyup is kellett ahhoz, hogy csökkenő államadósságról beszélhessetek.

Mert ennek az elolvadt igazságnak, ennek a kihűlt szerelemnek, ennek az elveszett léleknek titulált történetnek van egy másik oldala is. Ami a magyarázata lényegében mindannak, amit ti nem értetek. Igen, tulajdonképpen most jövök rá, hogy igenis, a nép tehet róla. Az istenadta nép tehet arról, hogy nem tud mit kezdeni a pofátlansággal, az arroganciával, és az önkénnyel. Nem érti a felcsúti Disneylandet, Mészáros Lőrinc mangalicatelepekben mérhető, vagyon-bevallásilag elfelejtett milliárdjait, Rogán Antal tetőkertes lakását és ingatlan-bizniszeit, Habony Árpád hivatalos jövedelem hiányában is fényűző, Gucciba fulladt életvitelét, az időközben árulóvá lett Simicska birodalmi közbeszerzéseit, Lázár Annyitisér János kiskorú fiának szőlőbirtokát, Orbán Ráhel saját lábon állását, és kedves férje látványos gazdagodását. Megelégelte, hogy netadóval, útadóval, vasárnapi zárva tartással, vagy a nevetséges lakájmédia kitömésével borzolják az idegeit. Megalázónak érzi a pökhendiséget, a lekezelő stílust, az elvtelenséget, amely minden pórusotokból árad, Bencsik, Bayer!

Van az a pont, amin túl nem lehet a szolid, egyszeri fizetésből élő népet több százmilliós, önszaporodó villákkal, veszteséges grandomániás hóbortokkal, és megmagyarázhatatlan botrányokkal hergelni. Nincs már az a nyomorult rezsicsökkentés, amely ezt a nagy arcot elfogadhatóvá, tolerálhatóvá teszi. Nem mondanátok ki a világért sem, hogy a kevés lélek és a kihűlt szerelem oka pontosan ez a megengedhetetlenül nagy arc. Az az elveszített ártatlanság, amelyre aligha létezik hatásos plasztikai műtét.

A vezér varázsa brutálisan megkopott és sajnos nincs mögötte, valóban nincs mögötte hiteles arc. Csak Rogánok, Szijjártók, Lázárok. Kapzsi, ízléstelen, buta újhullámos ficsúrok. Megértem Bencsiket: őket már tényleg nem lehet szerelemmel szeretni, mint egykor a Viktort. Csak azt lenne jó hozzátenni: erről senki más nem tehet, mint Orbán. Ő akarta, hogy ez így legyen.

Persze ez a történet már megint földhözragadtan egyszerű, és tömeglélektani magyarázata sem túl bonyolult. Amikor korog a gyomor, és hiába dolgozol, mert esélyed nincs befizetni hiánytalanul azokat a sárga csekkeket, akkor nincs szerelem. Az ember már csak ilyen: valami mást akar. És talán még nyomorogna is egy ideig, ha nem azt látná a másik oldalon, amiről Bayer és Bencsik kitartóan hallgat: a mutyizást, a korrupciót, a gátlástalan meggazdagodást, a lopást-lenyúlást, amelyet az a páratlan arrogancia koronáz meg, amitől nyílik a bicska a zsebben, és már az sem baj, ha a Jobbik jön.


Erről kellene beszélni, Bayer-Bencsik békemenetes urak! Most ebben a kicsit kései, utolsó utáni pillanatban volna illendő tükörbe nézni, és belátni: aki ma nyomorog, nélkülöz, miközben évek óta ugyanazok gazdagodnak gátlástalanul, és arról győzködik, hogy ez rendben van, azt a statisztikák nem vigasztalják. A pártpropaganda és az ilyen erőltetett agymosás már nem elég a dolgok visszafordításához. Úgyhogy, lécci, szóljatok már a Viktornak, hogy igaza volt. Igen, a nép tehet róla, hogy elege lett ebből a felelőtlen, dilettáns szórakozásból. Nem ígért sírig tartó hűséget. A politika sajnos és szerencsére nem szerelem.