Egy év leforgása alatt 46 százalékkal többen mentek el ebből az országból. Hivatalos adatok szerint. Valójában...ki tudja?

Miskolc polgármestere nem szeretné, ha a városban ételt osztanának a rászorulóknak. Mert az ciki.

A közmédia a mi pénzünkből hazudik a képünkbe.

A nyomor egyre nő, a statisztikák egyre szebbek. Egyre hazugabbak.

Néhány száz család nagyon jól él. Sok millió nagyon rosszul. Látjuk. Mindannyian látjuk. Elfordítjuk a fejünket, lehunyjuk a szemünket.

Aki érdekelt a jelenlegi rezsim hatalmon tartásában, az mindent meg is tesz, hogy maradjon. Aki közvetlenül hasznot húz a kapcsolataiból, aki zsíros megbízásokat kap pályázat nélkül, vagy manipulált pályázatokon. Aki soha nem remélt vagyont halmoz fel érdemtelenül, aki uralkodhat a kultúra, a filmipar, a pénzpiac, az akármi felett, az védelmezi a rezsimet.

A politika él a hatalmával. Visszaél. Fenyeget, zsarol, korlátoz, lehetetlenné tesz, lefizet. Megvásárol bagóért. Embereket, szavazatokat. A rezsim védekezik. Katonákat toboroz papokból, feltörekvő fiatalokból, írástudókból, celebekből. Értelmiségi kevés jut neki, ezért gyűlöli az értelmiséget. A rezsim hadsereget állít ki idős emberekből. Mennek, védik A Viktort. Mennek, közben talán ott van a ridikülben, az öltöny belső zsebében a párttagkönyv. Az MSZMP-s. Azok voltak a szép idők...de ma inkább köpni kell. Ellenforradalmár volt. Mindenki.

Hány ember áll a kormány mellett? Egyre kevesebb. De a többiek? Velük mi van? Velünk mi van?

Aki a rezsimet védi érdekből, vagy hitből, tesz érte. Elmegy, szavaz, vonul, agitál. A többi, a maradék hatmilló kussol. Majd lesz valami. Csináljon valamit valaki. Valaki más. Nincs kire szavazni. Nincs kiben bízni. Nincs kihez csatlakozni. Nincs olyan párt.

Ha nincs, akkor nem kell párt! Vannak országok, ahol nem pártok kerülnek be a kormányba. Polgárok által választott képviselők. Akiket a polgárok ellenőriznek, elszámoltatnak. Ha rosszul teszi a dolgát, leváltanak. Nem csak olyan rendszer van, amit mi ismerünk. Működhet máshogyan is. Máshogy talán jobb. Egyénenként nem kenhető el a felelősség. Nincs hová bújni, nincs kire hivatkozni. Nem rohasztja el a lelket a párthűség. Vannak hozzáértők. Mondják el, hogyan lehetne másként! Dolgozzák ki a programot, ami változást hozhat!

Mi pedig emeljük fel a seggünket az önsajnálat, tunyaság, beletörődés hívogató posványából.

Ne bámuljuk vigyorogva azt, aki kiáll elénk és világgá kiáltja a bajokat. Álljunk mellé! Ne mögé. Mellé. Vitatkozzunk, beszélgessünk. Cseréljünk eszmét. Keressük a helyünket! Verjük szájba, aki árulónak merészel nevezni azért, mert hazugnak, tolvajnak tartjuk a politikai elitet. Röhögjük szembe azt, aki "visszajönnek a komcsik!" baromsággal akarja betömni a szánkat! Nincs kire várni, nem jön a felmentő sereg. Jobb sem lesz magától. Nem múlnak el a bajok. Nem szokásuk.

Nézem az országgyűlési közvetítést. A képviselők hebegnek-habognak, unásig ismert jelszavakat harsognak, egymás mocskolják. Egyedül a Jobbik képviselői összeszedettek. Tisztán és érthetően fogalmaznak, valós problémákra mutatnak rá, megoldásokat javasolnak. Mindennél veszélyesebbek. Hátborzongatóan jók, elképesztően tudják, mit csinálnak. Hatalmat akarnak. Akkor majd megmutatják, kik is ők valójában.

A vesztünkbe rohanunk.  

Okokat keresünk, de rossz irányba nézünk. Orbán Viktor nem ok. Tünet. Lázár János, Szijjártó, Habony, Simicska, Vajna, Mészáros Lőrinc, Rogán, Matolcsy nem ok. Tünet. A Questor tünet.

Gyurcsány Ferenc, Mesterházy és a többiek: tünet.

A KDNP tünet.

A miskolci polgármester: tünet.

Nem ok. 

Megtanultunk kussolni. Elhinni a hazug szavakat. Úgy tenni, mintha elhinnénk. Úgy tenni, mintha nem lenne közünk ehhez az országhoz. Mintha nem lenne jogunk az életünkhöz. Mintha a sorsunk nem a mi kezünkben lenne.

Megtanultunk kérni. Kinyújtott kézzel, ég felé fordított tenyérrel.

Tanuljuk meg becsukni a tenyerünket. Összeszorítani a kezünket.

Azt ökölnek hívják. 

Vagy fogjuk be. Várjuk a csodát és integessünk. A kéz arra is jó.

Búcsúztatni az elmenőt.