Kedves hímnemű olvasóimat, illetve futballkedvelő hölgy olvasóimat szeretném egy felhőtlen időutazásra hívni a múltba, majd vissza a jelenbe, de az már nem felhőtlen.

Nos, az én futball szeretetem, valamikor a hetvenes évek közepén indult, olyan hét – nyolc évesen. A területi bajnokság Duna csoportjának nagy múltú, büszke csapatában játszottam a Pénzügyőr serdülőben. Ugye ez még azaz időszak volt, amikor 1970,1974 után újra kijutottunk a foci VB-re, 1978 Argentína, 1982, Spanyolország, 1986 Mexikó. Tehát lelkesen jártam meccsekre, kettős rangadókra a Népstadionba, meg a Fáy utcába, mert a legjobb barátom Vasas drukker volt.
Nekem is volt gombfocicsapatom, mint minden normális korombeli gyereknek. húúúú, és milyen nevekkel, ha pedig nagyon esett az eső, vagy valamilyen kényszerítő eszköz (szülői „terror”) okán nem tudtam focizni menni, akkor vérre menő gombfoci csatákat játszottunk.
Ezerrel vártuk a hétvégét, a körkapcsolást a Petőfin, és lelkesen szotyiztunk a lelátókon.

Ezekben az években válogatott futballista szerettem volna lenni, és ha hatalmat kaptam volna és lehetőséget, biztosan felépíttetek egy stadiont Pesthidegkútra, az edzőpályánk köré. Mivel lehetőségem nem volt, így stadion sem épült, de még egy nyomorult kisvasút sem. Maradt a szobám falát díszítő, Képes Sportban megjelenő poszterek tucatja és a lábamon a Tisza stoplis.

Egy idő után kihullottam a csapatból, már nem akartam futballista lenni, elmúlt. Gondolom, hasonló gyermekkor számtalan gyerek életét édesítette vagy keserítette meg. 1986, a Mexikói csúfos VB szereplés, pedig a lelátókról is száműzött és azt követően már csak tévében néztem foci meccseket.

Miért is írtam, ezt a kicsit hosszabb bevezetőt?

Mert nem értem a mi Felcsúti Maradonánkat! Nem értem a stadionépítési lázat. Tökéletesen és teljességgel érthetetlen, labdarúgásunk színvonalát elnézve ez a nagy építkezés, legfőképpen Felcsút esetében.
Még azt is jobban megérteném, ha ezt a kurva sok pénzt egy vagy két csapatba (FTC, Diósgyőr, ahol talán még szurkolók is vannak még) ölnénk bele, idecsábítva világhírű játékosokat, hogy a nemzetközi kupákból profitáljunk, hogy ne a nyári kiesés legyen a cél, hanem esetleg valamelyik nemzetközi kupa megnyerése.

…de nem!

Mi stadionokat építtetünk a hiábavalóságnak, és a jövőbeli enyészetnek, egy színvonaltalan bajnokságnak, és nullához közelítő nézőközönségnek!

Két lehetőség lehet a stadionépítések miértjére, az egyik a pénzmosás, túlszámlázás, lenyúlás lehetősége, és erre azt mondom, hogy ez a jobbik lehetőség!

A rosszabbik lehetőség maga Orbán Viktor és az ő, kiskamaszokra jellemző rajongása, vágya a futball iránt. Ezt a második és egyben rosszabbik lehetőséget, számtalan fotó, esemény és cselekmény látszik alátámasztani. Kezdésképpen érdemes fellépni Orbán Viktor Mihály facebook oldalára, ahol számtalan fotó tanúskodik, mindent felülíró futballrajongásáról. Pózolások különböző mezekkel, futballistákkal, futballban dolgozó szakemberekkel, mintha egy kiskamasz oldalán járna az ember, elég a fotókon ránézni Orbán arcára.
A gyerekes rajongás tényét támasztja alá a Felcsúti stadion is, amit 12 lépésre építettek fel a házától, és amit állítólag földalatti folyóson is el lehet érni az Orbán rezidenciáról.
Arra is mindenki emlékszik talán, amikor az UEFA gálán Ibrával szerencsétlenkedett pár éve, és a felvételeken egy mentálisan sérült személyiség imbolygott nyelv öltögetve föl és alá a színpadon. Tavaly pedig a futball VB döntőn aratott osztatlan „sikert” a VIP páholyban, Gáspár fiával együtt.

Ez a második lehetőség pedig előre vetíti Magyarország csődjét is, hiszen Orbán mániája mindent felülír! Nem számít az összeroppanó egészségügy, nem számít az egyre gyengébb oktatási rendszer, nem számít az atomjaira hulló szociális háló, nem számít hány ember fagyott meg a télen vagy halt éhen akár Felcsúton!

A stadionoknak bármi áron, de épülnie kell!

Mi magyarok pedig szépen végig asszisztáljuk ezt az egészet, elfogadjuk az Orbán rezsimet és az azt legitimáló ellenzéket a parlamentben. Elfogadtuk az Fidesz alaptörvényét és választási törvényét is, országunk sorsa pedig egy hatalommániás „kiskamasz” kezében, szép kilátások, vagy inkább romló kilátások.