A kolibrifélék (Trochilidae) aprócska ékkövekként szállnak virágról virágra - aligha akad olyan ember, akit ne nyűgöznének le ezek a miniatűr légi akrobaták. Mint az közismert, közülük kerülnek ki Földünk legkisebb madarai. Legnagyobb képviselőjük, a beszédes nevű óriáskolibri (Patagona gigas) sem nő meg huszonöt centiméteresnél nagyobbra, legtöbb rokona viszont így is jócskán eltörpül mellette. A kolibrik a trópusok lakói, ahol az eső és a szél mindennapos jelenségnek számít. Kevesen tehették fel eddig a kérdést maguknak, amely ha jobban belegondolunk, már-már magától értetődő: vajon mi történik tollas barátainkkal, ha beköszönt a rossz idő? Egy nemrég elvégzett kísérlet adta meg erre a választ.

Robert Dudley és Victor M. Ortega (University of California-Berkeley) már 2010 óta foglalkozik komolyabban a témával. Ahhoz, hogy a rejtélyt kideríthessék, nem feltétlenül kell repülőjegyekre költeni a pénzüket, majd heteken át megfigyeléseket végezni a nem éppen emberbarát vadonban: elég, ha meglátogatják az egyetem egyik speciális laborját (Animal Flight Laboratory), melynek falai számos érdekességről be tudnának számolni... már ha képesek lennének beszélni. Dudley és Ortega először azt szerette volna megtudni, hogy hogyan viselkednek a madarak abban az esetben, ha fúj a szél. Ennek érdekében három különböző szélerősséget is teszteltek (először három, majd hat, legvégül pedig kilenc mérföld/órás lökéseket állítottak be a gépen), a folyamatokat pedig nagysebességű kamerákkal vették fel. A tesztalanyok sikeresen kiállták az első próbát, a kolibrik másodpercenként 50-80 gyors szárnycsapással stabilizálták magukat. A legtöbb madárral ellentétben szárnyaikat nem le-fel, hanem előre-hátra mozgatják. A lassított felvételeken jól látható, hogy a szárnyak mozgása egy fektetett nyolcas alakú pályát ír le.

Következő kísérletükben azt figyelték meg, hogy mit csinálnak a kolibrik, ha nektárszívogatás közben elkapja őket az eső. A cseppek egy ideig csak gyűltek picinyke testükön, aztán egy váratlan pillanatban teljesen meghökkentő lépéssel ámították el a két kutatót. A virágok előtt egy helyben lebegve egyszerűen lerázták magukról a vizet, pontosan úgy, ahogy az házikedvenceinknél is megfigyelhető. "Egy percig sem zavarta meg őket a dolog... és pont úgy viselkedtek, mint a kutyák!" - fejezte ki megdöbbenését Ortega a KQED Science San Francisco számára. Miután ez megtörtént, az állatok tovább folytatták az édes nedvek fogyasztását, mintha mi sem történt volna.

A nem mindennapi megfigyelés ismét feladta a leckét: Földünk állatvilága a mai napig szolgálhat meglepetésekkel számunkra. Ám köszönhetően a legmodernebb berendezéseknek és eszközöknek (no meg persze a kutatók töretlen lelkesedésének), újabbnál újabb titkokról ránthatjuk le a leplet.

Forrás: iflscience.com

Fotó: Miguel Hadzich