Nem elég, hogy Magyarország lakossága az alacsony gyerekvállalási számok miatt már 10 millió fő alá esett, az országot anyagi és lelki okokból is egyre több ember hagyja el. A megélhetőségi lehetőségek hihetetlen mód korlátozottak, így egyszerűen nincs más lehetősége az itt elő embereknek, minthogy más megoldás után nézzenek, ez pedig többnyire a külföldi munkavállalásban nyilvánul meg. Az olyan országok, mint Ausztria vagy Németország mind-mind hatalmas lehetőségekkel kecsegtetnek, s általánosságban véve elmondható, hogy ezen helyeken még egy takarító is többet keres a helyi irodistáknál, a megbecsülésről pedig még nem is beszéltünk. Míg a külföldi vállalatok teljes mértékben elismerik a munkás embereket, addig idehaza robotként kezelve, reggeltől estig dolgoztatnának bennünket, ez pedig egyértelműen abszurd hozzáállás.

A problémát tetőzik az eszméletlenül magas adószintek, a brutálisan gyenge minimálbérek, s a sok esetben dupla műszakot kénytelenül űző emberek. Utóbbi azért is szánalmas, mert amíg Németországban a minimálbér 1400 euró felett van, addig ezt Magyarországon nagyjából 5-6 minimálbért nyújtó állás betöltésével lehetne megszerezni. Magyarán nem lehetséges 5x8 órát kéne dolgoznunk, mely ugyebár 40 órát foglal magába. Röviden megfogalmazva, azt amit egy német minimálbérért foglalkoztatott személy nyolc óra alatt megkeres, az nálunk majdnem két napnyi robotolást foglalna magába.

Ezek alapján nem lehet hát kérdés, hogy a távozás mellett anyagi szempontból hatalmas érvek szólnak, főleg azok számára, akik már régóta eme rothadó rendszer tagjai. A fiatalok már egy külön kategóriát képviselnek. Ők az általunk hallott panaszkodás nyomán is egyből külföldön tervezik megvalósítani vágyaikat, a magyar éhbérért való munka egyáltalán nem fűlik a fogukhoz, s ez így van rendjén. Nincs egy olyan ember sem ezen a világon, aki száraz kenyérért és vízért hajlandó lenne meghalni a magyar cégek kedvéért.

Az általunk kiszabott minimálbért legalább a duplájára kéne emelni, ámbátor a problémák még ebben az esetben is fennállnának, hiszen még ekkor is borzasztóan kevés pénz ütné a markunkat.