Végre valahára előkerültek a régóta várt kérdések, melyet Deutsch Tamás internetről szóló nemzeti konzultáció előkészítéséért és lebonyolításáért felelős miniszterelnöki biztos (forrás: Orbán Viktor miniszterelnök) tárt a mélyen tisztelt publikum elé.


20 darab, igencsak termetes tesztsort állítottak össze az alkotók. Magam nem nagyon látom ezen nemes szándékú konzultációknak az értelmét. Egyrészt senkit, semmire nem kötelez, másrészt egy nagy szemfényvesztés az egész.


Épeszű, magára valamit is adó, cselekvőképes, magyar állampolgár ilyen kérdést nem tesz fel, még ha ráijesztenek, akkor sem. Idézem:


“Az innovatív magyar cégek támogatásának szükségességében szinte mindenki egyetért. Vannak, akik szerint az államnak elsősorban a nagy növekedési potenciállal rendelkező hazai informatikai startup cégeket kellene támogatnia. Mások úgy gondolják, hogy a nemzetközileg is versenyképes cégek exportképességét kellene erősíteni. Megint mások nem látják indokoltnak az internetes vállalkozásokat különleges elbánásban részesíteni. Ön mit gondol? “


Hát én bizony azt gondolom, hogy ezt a kérdést nem özvegy Kovács Józsefné, született Harmath Rozália tette fel a Rezeda utca 3/C-ből. Gyanúmat a startup cég nevű valami  keltette fel. Ha jártomban-keltemben ezt a kérdést nekem szegezik, akkor teljes magabiztossággal és határozottsággal azt válaszolnám, hogy tudja a fene, de én nem. Amúgy, meg köszönöm, nem veszek semmit.


Én is megfogalmaztam egy engem foglakoztató problémát. Tisztelettel meg is írtam a biztos úrnak, hogy lehet-e a vécén ücsörögve internetezni? Fontos kérdés, ami a tabletek és az okostelefonok elterjedésével nagyon sok embert közvetlenül is érint. A mellékhelységben polgári engedetlenkedni  egy tisztességes magyar állampolgár nem nagyon akar, hiszen egész egész más szándékok vezérlik tettének végrehajtásában. Végez valamit, de ha minden jól megy, akkor elégedetten távozik. Erre persze semmi választ nem kaptam. A kérdés tehát nyitva maradt.


Vettem magamnak a bátorságot és átsilabizáltam az étlapot. A kérdéseket a vannak akik tették fel. Hogy ezek a lények merrefelé kószálnak, és miként néznek ki, azt én bizony meg nem tudom mondani. Ha valaki összefut velük, adják át nekik a baráti üdvözletemet.


A kérdéseknek sok jelentőségük nincs. Én az egészet egy mondatban is össze tudom foglalni: vannak akik szeretnek internetezni és ezt a szokásukat meg is akarják tartani, lehetőleg minél olcsóbban, mindenhol, és gyorsan. A válaszom: Igen, ez így van. Uff , én konzultáltam.


Az utolsó két kérdés azonban szerfelett gyanús. Aki akarja nézze meg a konzultációs honlapon, aztán vessen magára. A lap neve InternetKon. Megtalálása sok ügyességet nem igényel.


A 19-ik kérdésünkben gyakorlatilag a közösségi és kereső oldalakat akarjuk lenyúlni. Szerintem ez a kormánynak is tetsző dolog. Fizessenek csak a besték, úgyis a politikusok bosszantásra találták ki őket.


A 20.-ban pedig azt szeretnénk mindenképpen elérni, hogy az állam beleszólhasson a gaz szolgáltatók ármánykodásaiba, és kijelölje számukra a helyes utat, amire majd rá kell térniük. Mivel az internet nem korlátozódik csupán Magyarország területére - de meglehet, hogy L. Simon Lászlónak pontosabb információi vannak erről - kétséges a nemes szándék kivitelezhetősége.


Ami kellemes csalódást okozott számomra az az, hogy az internetadó kipukkadt, mint egy május elsejei lufi. Az erről lefolytatott utcai konzultációk tehát tényleg eredményesek voltak.