Ki az, akit ma magyarnak tekintenek az emberek?
Rengeteg gondolat született már erről. A legtöbben úgy vélik hogy akinek nincs nemzettudata az nem is tartozik e néphez, vagy hazaáruló.

De mit jelent ez a tudat? A történelmünk pontos ismerete és hagyományaink nagyfokú
tisztelete, megóvása, tanítása?


Ha elfogadjuk tényként hogy a történelmet folyamatosan átírják, mi pedig nem voltunk ott hogy valóban meggyőződhessünk a tényekről, nagy valószínűséggel alig tudhatunk valamit a történelemről.


Hagyományaink, szokásaink javarészt korábbi történelmi korokból maradtak ránk, de még különböző népcsoportoktól is sok átragadt. Folyamatosan bővült színesedett, sok hasztalannak bizonyult szokás el lett hagyva vagy átalakult az idők során az öntudatos gondolkodó emberek építő jellegű gondolatai ötletei által. Sajnos ma már új hagyományok megteremtése, vagy régi hasztalan szokásokkal való felhagyás egyenesen bűnnek számít a magát hagyománytisztelő magyar szemében. A múltban élt emberek által megteremtett hagyományok vannak jelen és azok a szokások, felfogás amik korábban sem hozták meg a kellő sikereket az országnak, hisz másképp nem jutott volna ide az ország.

Sokaknak a nagy Magyarország térkép lóg otthon a falon, és nyíltan hangoztatja a nemzeti sérelmeket, eljár íjászkodni, pálinkát főz és hasonlók, mindezzel tiszteletet kicsalva magának. Folyton megy a panaszkodás hogy mennyi mindent elvettek tőlünk az idők folyamán,és milyen sanyarú a sors, rosszak a törvények. Ki a múlt nemzedékét ki a jelenlegit okolja.

Megvan a nemzettudat divatja, de nincs tisztelet és empátia. A tehetősebb réteg lenézi a szegényebbet, megsértve az önbecsülésüket. A munkáltatók kihasználják, teljes mértékben leterhelik alkalmazottjaikat a nagyobb hasznuk érdekében miközben sírnak hogy nem elég. (Nekik semmi sem elég.)
Az emberek erkölcsösségről papolnak miközben azt sem tudják mi az. Ajnározzák a megszűnt katonaságot miközben az is csak egy kifejező eszköze volt egymás alázgatásának, és a magasabb ranggal való visszaélésnek.

Az ma emberének nincs öntudata, legtöbbjük mind hagyja hogy megmondják neki ki legyen, mint csináljon, mennyit ér. Nincs önálló gondolata, akarata, önbecsülése. A nemzettudat ma már csak egy jelkép, elhunyt nemzedékek múltbeli anyagi és szellemi termékeinek retusált változata, de a ma embere nincs mögötte.

Ha mindenki képes volna elgondolkodni magán (és nem másokon), hogy miért tart ott ahol, hogy honnan jött vagy hol kezdte, hova tart, mi az oka annak ami történik körülötte, akkor a folytonos panaszkodás, egymásra mutogatás, lealacsonyítás és kihasználás helyett, az öntudatlan, széthúzó, képmutató és beszűkült látókörű csordával szemben egy építő szellemiségű nemzettudat létrejöttét eredményezhetnék az emberek.