Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Magyar  Maugli...                                           



1749.márciusát írunk. A hansági vidék jelen esetben a Király-tó és környékén szép napos idő volt. A nyári ludak hangja betöltötte a környéket de a vörös gém is kivette a részét e természeti csodában.Néha egy- egy zöld varangy kimerészkedett a nádasból hogy élvezze a nap melegét. A természeti idillt nem zavarta meg semmi csak ha néha egy szürke marha nyáj tévedt arra. A vízben egyszer csak megmozdult valami. Egy ember formájú alak de úgy suhant a víz alatt mint a vidra.Életkora 8-10 év körüli lehetett.Teljesen meztelen volt,szőrös teste ragyogott a napfényben,ahogy kilesett váratlanul a nádas között. Arra járó embercsapatot nézte kettős szemhéjával. Eddig is látta már őket és nagyon érdekelte jelenlétük. Olyanok voltak mint ő csak nekik volt valami a testükön,lábukon és néha a fejükön. Viszont nem voltak úszóhártyáik az ujjai között. Ö senkire nem hasonlított a nádasban csak ezekre az emberekre. Egyre közelebb merészkedett hozzájuk. Vesztére. Azért jöttek hogy elfogják...
Rúgott, harapott de vitték. Hogyan került a nádasba?Talán egy titkolt szerelemgyerek aki nem volt kívánatos? Egy kedves magyar család eltéblábolt csemetéje?Senki se tudta. A kapuvári plébánián gyorsan megkeresztelték ahol az István nevet kapta,később a nép a táj jellegéből kifolyólag nevet adott neki. Így megszületett meg :Hany Istók a "lápi ember" A név ismerősként csenghet akik olvasták nagy írónk Jókai Mór ”Névtelen vár”című regényét,amit később meg is filmesítettek. Ezután az Eszterháziak kastélyába vitték és Rosenstingl Pál  várnagy gondjaira bízták.Próbálták tanítani mert csak állati hangokat adott és csak füvet,békát és nyers halat volt hajlandó csak enni. Befogták vízhordásra és pecsenyesütő forgatásra. A hajdúk gonoszak voltak vele. Ütlegelték és gúnyolták. Többször megszökött de kutyás csapatokkal mindig visszahozták. Egyetlen ember állt a védelmére Juliska a várnagy leánya.
Ám Juliska 1751 körül férjhez ment. Ekkor Istók az ő modorában megpróbált kedveskedni a lánynak. Egy jó nagy tál békát öntött a lakodalmas asztalra. Több se kellet a hajdúknak akik eddig is gyötörték. Kegyetlenül megverték. Másnap Istók eltűnt. Rettegett most már azoktól a lényektől akik őrá hasonlítottak. Megszökött de most már utoljára.
Soha többé nem látták. Pár halász állítólag látta egyszer a mocsárban lebukni a víz alá,de lehet hogy ez már csak egy szóbeszéd volt.