Klári hallgatta a rádiót és felsikított rémületében. Nem egy kósza kisegér miatt, dehogy. Attól nem fél Klári, de az agresszív hatalmi ámokfutóktól igen. Joggal.

Történt pedig, hogy Lázár János sajtótájékoztatott. Borzongató hosszan és lánctalpas magabiztossággal. A tapolcai választásokról szólva egyértelművé tette: a kormány eltökélt szándéka bevenni Tapolcát. Ha kell, tűzzel-vassal, Orbánnal. Semmi nem szent, semmi nem túl drága, a cél elérése mindennél előrevalóbb. Az emberek akarata, a tapolcai választók elképzelései pont annyit számítanak fideszéknek, mint az országban vegetáló bármely más település bármely polgárának érdekei: egy nagy büdös semmit.

Tényszerűen: mindenki le van szarva. Első a pénz és a hatalom, majd a hatalom és pénz, végül a pénz és hatalom. Lázár János kijelentette - mégpedig a saját szájával, -  hogy Tapolcán a pitypang is csak akkor fog virágozni, ha a fideszes jelölt kerül hatalomra. Minden más esetben Tapolcát beszántja a kormány, helyét sóval hinti be, az ott lakók pedig halomra is dögölhetnek bátran. Mert - idézem Orbán Viktor egyik balkezét:

" A kormány nem fog együttműködni sem kommunistákkal, sem nyilasokkal!"

Mivel a kőkeményen dolgozó tapolcai fideszes jelölt az egyetlen Tapolcán, aki kőkeményen dolgozik és fideszes, ezért minden más jelölt kommunista, illetve nyilas. A lakosságnak mérlegelnie kell, hogy akarnak-e olyan jelöltre szavazni, aki a világon semmit nem fog tudni elintézni a választókörzete érdekében, ellenben kommunista és/vagy nyilas. 

Az eddigi önkormányzati választások alkalmával is szemrebbenés nélkül zsarolta a kormány éppen oda szalajtott slapaja a polgárokat. Eléggé egyértelművé téve azt, hogy egy ellenzéki győzelem esetén sem paripa, sem fegyver, sem kutyagumi nem jut a településnek. Lázár János mostani megnyilatkozása annyiban tér el az eddig megszokottól, amenyiben Lázár János belevitte a mondandójába egyénisége semmivel össze nem hasonlítható varázsát.

Nekem mindig egy kétnapos menedzsentriképzőből frissen kikerült ősbunkó jut eszembe, aki biztosan tudja: mostantól övé a világ. Műanyag öltönyben, műanyag diplomatatáskával, félrenyalt zsíros hajjal száguld a hatalom csúcsai felé. Felfelé nyalva, lefelé taposva, agresszíven, tahó önérzettel telten. Az a fajta, aki a termékbemutatón nem szép ígéretekkel veszi rá a nyugdíjas közönségét a vásárlásra. Nem ajándékkal, nem meggyőző hazugságokkal, nem vonzó érvekkel. Ő leordítja a megszeppent idős ember fejét és közli: ha fontos neki az élete, megveszi a tetves mágneses lepedőt. Ellenkező esetben nyomorultul megdöglik még a héten és maga tehet róla! 

Lázár János is hasonló módon adja el az áruját. Nem mérlegel, nincs szüksége érvekre, szép szavakra. Felette már csak egy segg van, amit nyalni kell, lefelé pedig csak eltaposott, vagy eltaposható senkik hada. A nyalandó segg gazdája vagy érzékeli, vagy sem, hogy bizony új trónkövetelő liheg a hátuljában.

Ahogy a kormánynak, úgy Lázár Jánosnak sincs gátlása. Nem is volt soha. Az egykori hódmezővásárhelyi polgármester egykori táskahordozója és sofőrje mára a csúcsra ért. Majdnem. 

De addig is, ameddig elfoglalhatja a trónt: fenyeget és zsarol. Mert ez az út a sikerhez. Mert nincsen következménye. Mert lehet. Mert eltűrjük.