Sok kedvenc polit-celebem van, ez kétségtelen. Például Lázár János, aki mostanság a nem létező humorával igyekszik megkerülni a nagyon is létező kínos ügyekre adandó válaszokat. Legutóbb a parlamenti stand-up keretében egy Suttyófalva-alsón alkoholizáló falubikája stílusában szellemkedett, miközben a kérdés arra vonatkozott: hol, miért, kivel és mennyiért tetszett szíves röpködni, szállodákban lakni, lazacos kaviárt reggelizni közpénzből?

A mi Jánosunk lelkére vette a kérdést, mert mégis, kinek mi köze van hozzá? Mármint az ő magánéletéhez...Holott élő embert nem érdekel az ő magánélete. Csakhogy az már érdekelhet (teljes joggal) bárkit, mi több: mindenkit, hogy mire költi a mi pénzünkből (túl)fizetett közalkalmazott a mi pénzünket. A kérdés konkrétan erre vonatkozott, nem a tisztelt humorista úr tyúkszemirtási szokásaira. 

Olyan mértékű zűrzavar van a polit-celebeink fejében, ami már szakorvosi beavatkozást igényel. Szinte mindegy is, kitől próbál érdeklődni a sajtó, vagy egy másik polit-celeb, a mi drága kormányunk minden egyes tagja minimum vérig van sértve az inzultusért. Mert ők most nagyon meg vannak választva négy évre, ami szerintük teljesen egyenértékű azzal, hogy azt csinálnak, amit csak akarnak és senkinek semmi köze semmihez. A közpénz az ő személyes kis zsebpénzük, vesznek belőle, ha kell, költik, amire csak akarják. Ha esetleg kifogy a malacpersely, akkor kitalálnak valami jól hangzó nemzeti ügyet, ami nekik jó, nekünk pedig igen sokba kerül.

Én a magam részéről üzenem Lázár Jánosnak: ne szellemeskedjen, mert nem áll jól neki! Amúgy a szeme sem. Neki sem. Célszerű lenne elgondolkodni azon, hogy egyszer mindennek vége szakad. Még az uralkodásnak is. Eljön az a pillanat (mindig eljön, kivétel nélkül), amikor el kell számolnia az embernek az addigi ténykedésével. Igaz ez a postásokra és kazánkovácsokra, igaz a polit-celebekre, de még a valódi politikusokra is. Ostobaság abban reménykedni, hogy ez az elszámoltatás akkor következik be, amikor az illető alulról szagolja és neki már mindegy is. Az ilyen pillanatok sokkal előbb el szoktak jönni, néha egészen váratlanul. Kíváncsi lennék, a gúnymosoly mögött felmerül-e valamelyik jólteljesítő fejében, hogy nem csak neki lehetnek kényelmetlen pillanatai/évtizedei, hanem akár a családjának, szüleinek, gyermekeinek is? 

Az esetleg nem becsületes úton szerzett vagyonnal el kell egyszer számolni, bárki nevére került is az menet közben. Ez minden állampolgárra igaz, kivétel nélkül. A takarítónőre is, a miniszterek elnökére is. Akkor is, ha ez most hihetetlennek tűnik. A szőnyeg alá tömködött takargatnivaló ki fog onnan buggyanni, mert már nem fér több oda. Már most is kibukkan hol egy kacsaláb, hol egy óra, hol egy birtok a gyereknek. De kibuggyan a Quaestor, Nemtudjukkiaza Habony Árpád, Andy Vajna, százmilliós zongorák és még számtalan olyan ügy, amivel el  kell számolni. Hamarosan.

Közben lassan kiürült az ország

Azt majd a kormány mondja meg, meddig élsz

Örökbe szeretném fogadni Balog Zoltánt