Mivel eléggé valószínű, hogy a történelmi szóváltásnak nem lesz folytatása, úgy döntöttem, hogy az örökkévalóság számára megörökítem, mit gondolok arról a szürreális verbális adok-kapokról, amelynek főszereplői két eddig párhuzamosnak hitt univerzum mégis lehetséges találkozásának állított szobrot.

Bayer Zsolt terjedelmes interjút adott a minap a Hír24 portálnak, amelyből az is megtudhatta, aki egyáltalán nem volt rá kíváncsi, hogy a publicista úr egy misit keres havonta, és végre most meg van fizetve. Egyébként meg utál mindent és mindenkit, bele van fásulva mindenbe, és – ki hitte volna? – Auréliót legalább annyira rühelli, mint TótaWét.

A hírhedten mocskos szájú, azonban mára kicsit megfáradt Fideszes publicista azon mélázott el, hogy az 1976-os Abigéltól a 2014-es Való Világig süllyedt az életünk – ezért kár volt rendszert is váltani – amelyben bizonyos Auréliók pörgetik a nemi szervüket, helikoptereznek mármint, és hát romlott világban élünk, minő fájdalom. Az érintett nem hagyhatta szó nélkül, hogy simán lehímtagozták, és a tárgyi tudás, műveltség, közéleti jártasság által be nem mocskolt ösztönös őserejével reagált. Aurélió férfiassága hihetetlenül megtisztelve érzi magát attól, hogy már - a számára ugyan ismeretlen - Bayert is lázba hozza a lába közötti téma, és azt sugallja neki, hogy 21. századot írunk, ki kéne vakarni a csipát a szemből, vagy vissza kell költözni az őskorba.

Nos. Mielőtt valaki azt hinné, hogy egy ebben a parttalan, de rendkívül szórakoztató vitában egy nemi szervével helikopterező bulvárhős pártjára akarok állni egy látványosan kiégett kormánypárti szócsővel szemben, leszögezném: ez nem igaz. Mindössze arról a szellemi állapotról kívánok néhány szót szólni, amely kies hazánkat pillanatnyilag jellemzi. Nekem olybá tűnik, hogy Bayer elvtárs, jobboldali nyugdíjasokat lázba hozó alpári remekművek alkotója – minő ellentmondás – élete éppen legjobban kereső időszakában döntött úgy, hogy a magyar társadalom romlását szemléltetendő, beleköt egy „celeb” gyerekbe, és rácsodálkozik arra, hogy a televízióban időnként bizony férfi nemi szervet is láthatunk. Ha akarjuk, ha nem.

Sokat elmond a talán leghíresebb jobboldali publicista (ha esetleg eddig nem lett volna világos) által képviselt világrendről, hogy egy magamutogató pojáca magamutogató nyilvános szerepléseivel próbálja szemléltetni a magyar társadalom szellemi hanyatlásának tragédiáját. Anélkül, hogy ennek az öncélú magamutogatásnak a híve, követője, ismerője és elismerője lennék, azt kell mondanom: amit Bayer csinál, az már megint nem más, mint a tőle megszokott primitív manipuláció.

Aurélió munkásságával ellentétben, Bayer Zsolt ténykedéseinek követője-ismerője vagyok, és a halántékomhoz fogott fegyver nyomasztó súlya alatt is, bármikor ki merném jelenteni, hogy művei fényévekkel kártékonyabbak és primitívebbek, mint a Való Világ mindenkori legalpáribb jelenete. Bayer leegyszerűsít már megint azért, hogy egy egészségeset trágárkodhasson, úgy tesz, mintha a magyar társadalom romlott fele szabadságának célja lenne a nemi szervvel való helikopterezés. Pedig nem célja, csak elkerülhetetlen hozadéka.

Ráadásul azt gondolom, Bayer Zsolt gyűlölettől fröcsögő publicisztikáival az elmúlt 25 évben rengeteget tett az intellektuális színvonal leamortizálásáért, ezért álszent kesergése nem hiteles, nem hihető. Aurélióval ellentétben, aki némelyek legnagyobb megelégedésére, mások legnagyobb megbotránkozására a nemi szervét pörgeti, Bayer Zsolt felelőtlen értelmiségiként szellemi kutakat mérgez. Immár negyed évszázada.

Aurélió ország-világ előtt megvillantott férfiasságának megtámadása, konkrétan „szájra vevése” által Bayer csodálatos önarcképet festett: egy meghasonlott, kiégett, végtelenül cinikus Orbán-fanatikusról, aki 25 kerek év kitartó, uszító, gyűlölködő munkája során pontosan azzá lett, mint azok, akiket zsigerből gyűlölt akkor, az elején. Aki az elmúlt évtizedekben rengeteg értéket megtaposott, megtagadott ahhoz, hogy már semmije ne maradjon, amiben esetleg hihetne. Aki ma úgy kesereg a „mi” és a „ti”között tátongó feneketlen szakadék szélén ülve, hogy közben még mindig habzó nyállal fröcsög, de közben mélyen hallgat arról, hogy ezt az árkot pontosan az ő kezében lévő lapáttal kezdték el kiásni.

Az a helyzet, hogy havi 1 millió forint megnyugtató árnyékában bármikor bele lehet kötni akár még VV Aurélióba is, és az általa képviselt értékrend esküdt ellenségeként, lesajnálójaként, egyre fogyatkozó lelkesedéssel és hittel, meg is lehet indokolni egy eltévelyedett kormány megannyi képtelen intézkedését: a vasárnapi boltbezárástól a rengeteg embertelen különadóig. És egyúttal ki lehet magyarázni nyilvánvaló korrupciós botrányokat, csak azért mert azoknak „mi” vagyunk a főszereplői. E tekintetben mondhatnám azt is, hogy irigylem Bayer Zsoltot azért, hogy havi 1 millió forintért mindössze ennyi a dolga. És az, hogy kiüresedett életének Aurélió nemi szerve által próbál új értelmet adni.

Ehhez képest nem irigylem Bayer Zsolt lelkivilágát és szellemi állapotát. És főleg nem irigylem magunkat azért, hogy ez jutott nekünk. Ráadásul attól félek, hogy erről nem elsősorban Aurélió és az ő helikoptere tehet. Tudod mi a baj ezzel a legújabb abszurd, szelleminek alig nevezhető mellényúlással, Zsolt? Hogy immár bizonyosságot nyert egy újabb felismerés, amire semmi szükség nem volt: annyi a különbség kettőtök között, hogy míg Aurélió valóban szerepelt a keményen dolgozó kisemberek lelkivilágát alapjaiban megrázó Való Világban, addig te 1 millió forintért bármilyen primitív, elfogult, gyűlölködő propaganda megírására képes vagy. Mai napig. Egyre fáradtabban, rezignáltabban és cinikusabban. Ez itt a szomorú, nem a helikopter.