Azt vettem észre magamon, hogy egyre kevésbé vagyok képes kizárni a magánéletemből a közéletet. Mindennél fontosabb persze a családom, a szeretteim, ez nem változott.

De ahogy változik a társadalom állapota, a bajok úgy szivárognak át a kertkapun, a nappali falán, a magam köré húzot védvonalakon. Nem lehet, nem is szabad kizárni a jót. Nem lehet, nem tudom kizárni a rosszat.

Az egy tál ételélt sorban álló emberek arcát.

Az ételre, adományra váró kicsi gyermek bizalmas tekintetét.

A jobb napokat látott házaspár egymás kezébe kapaszkodó támaszkeresését.

A járda szélén ülve behabzsolt étel illatát.

A szégyen súlyától görnyedő vállat.

A kenyér után nyúló kéz enyhe remegését.

A sor egyre hosszabb.

A sorok egyre hosszabbak. Minden évben. Minden ünnepen.

Szemmel láthatóan, érezhetően, fájón hosszabbodnak a sorok.

Nem "csak" hajléktalanok állnak azokban a sorokban.

Idős emberek, akiknek a nyugdíj szerény biztonsága sem adatik meg.

Sérült emberek, akiket nem véd meg a társadalom. Semmitől. Az éhezéstől sem.

Egzisztenciát vesztett társaink, akiknek még van fedél a feje felett, de meleg ételre már nem telik.

Emberek állnak a sorban. Éhes emberek. Éhező emberek.

Párok állnak a sorban.

Kicsi gyerekek várnak az ételre.

A keresztény templomokban misére gyűlnek a hívek. Ünneplőben, csodavárón, szépen.

A papok zengő hangon hirdetik a feltámadás misztériumát.

Az utcán álló emberek csak a tál ételt, a darab kenyeret látják.

Számukra az a csoda. A szeretet csodája. Az emberség csodája.

Az ételt nyújtó kéz maga a szeretet. Az ételt osztó emberek nem viselnek keresztet a nyakukban.

Nem osztanak bibliát. Nem tartanak misét. Nem szónokolnak szeretetről, sem emberségről.

Mennek egész évben. Szelíden lépnek hozzád, köszönik, ha adni tudsz. Akár húsz forintot, akár húszezret. Ebből a pénzből nem lesz luxusautó. Nem fizetik belőle a luxustitkárnőt. Konyhai edényeket vesznek belőle. Ételtároló dobozokat. Vetőmagot, hogy megtermeljék a lencsét, káposztát, burgonyát.

Enni adnak az éhezőknek. Nem csak Húsvétkor.

Azt nem tudom, Erdő Péter hol osztott ételt. Balog Zoltán. Harragh Péter. Semjén Zsolt. Rétvári Bence. Rogán Antal. Szijjártó Péter. Lázár János. Orbán Viktor.

Azt mondta egy "objektív" ember: "Csak PR akció az ételosztás" A krisnások reklámja.

Lehetséges. A krisnások évi 365 napon át tartó PR akciója. "Álcivilek" PR akciója.

A keresztény templom üzenőfalára kitűzött cédula: "Kérjük rászoruló testvéreinket, a templom környékén ne kolduljanak!" Gazdagon berendezett parókiák, kényelmes új "szolgálati" autók.

Hívők és nem hívők konyháiban fővő plusz adag ételek. Hogy jusson valaki másnak. Olyannak, aki éhezik. Hívők és nem hívők osztják meg rászorulókkal az ételüket. Az életüket.

Hosszan kígyózó sorok. Éhes emberek.

Minden évben hosszabb sorok.

Minden ünnepen hosszabb sorok.

De ez csak PR.

Valóban az?