Aki nem él szerzetesi körülmények között, az felnőtt korára minden bizonnyal megtapasztalta már az esti italozás utáni macskajajt. Mindenki másra esküszik a másnaposság tüneteinek enyhítésére – egyesek a gyógyszerek fogyasztásával lelnek megváltásra, mások azonban hagyományos módon, például húslevessel próbálják meg pátyolgatni magukat. És persze vannak azok, akik a kutyaharapást szőrével gyógyítják elvét vallják.

A másnaposság azonban nemcsak a 21. században kínozza a fiatalokat és felnőtteket, hanem természetesen már az ókorban is szedte áldozatait. Az ókori Egyiptomban viszont igen különleges módon próbálták meg orvosolni a helyzetet, mint az kiderült egy 1900 éves papirusztekercs tartalmából.

A tekercsre és nagyjából 500 ezer további társára egyébként még 1890-ben bukkant rá két kutató, bizonyos Bernard Grenfell és Arthur Hunt, az egyiptomi Oxyrhynchus nevű városban. A tekercsek lefordítása már csak óriási mennyiségükből fakadóan is hosszú folyamatnak bizonyul, de a hiányos, töredezett darabok állapota miatt további akadályok nehezítik a fordítók munkáját. Az ősi, másnaposság elleni gyógymód egyébként az eddig lefordított papiruszok 80. kötetében került publikálásra az elmúlt napokban, harminc másik ókori orvosi eljárással egyetemben.

Az egyiptomiak a macskajaj legyőzésére a perzsacsodabogyó, vagy más nevén, alexandriai babér leveleiből készült koszorút rakták a nyakukba, bízván a legjobbakban. Arról nem szól a fáma, hogy mennyire volt eredményes a gyógymód, vagy hogy egyáltalán hatott-e bárkinél, de annyi bizonyos, hogy ennek a módszernek az alkalmazásával nem is tagadhatták le az ókori egyiptomiak az előző esti italozásukat. Az italozás alatt azonban ne gondoljunk mértéktelen ivászatra, ugyanis az ókori társadalmakban a tisztítatlan víz fogyasztása helyett a borivás volt elterjedt.

Az újonnan lefordított papiruszok között a másnaposság elleni gyógymódon túl arról is felvilágosodtak a tudósok, hogy miként akadályozták meg az egyiptomiak a fekélyek elterjedését, hogyan kezelték az aranyeres betegségeket, a fogfájást és az üszkösödést, valamint a különböző szembetegségeket. Egyszóval nem volt teljesen elveszve a beteg ember az ókorban sem!

Az orvosi dokumentumok egyébként az időszámításunk szerinti első, illetve hatodik században íródtak.

Forrás: TwiMovies

Kíváncsi vagy arra, hogy milyen ízű lehet egy 170 éves pezsgő?

Vagy hogy mivel foglalkoztak már 5000 évvel korábban is Tel-Avivban?

A Japánban kapható szépítő-fiatalító sör azonban minden bizonnyal felkelti az érdeklődésed!