Direkt rákerestem, mekkora betűvel írandó a miniszterelnök. Az MTA Nyelvtudományi Intézet ajánlása szerint írható kicsi és írható nagybetűvel is. A különbség annyi, hogy nagy kezdőbetűvel a fokozott tiszteletet fejezzük ki. Mivel nem fedeztem fel magamban tiszteletet, fokozottat meg pláne nem, marad az egészen kicsike kezdőbetű.

Képzeld el nyájas Olvasó, hogy egy rántotthús-alakú stadionban ülsz a lelátón. Jó nagy stadion, olyan 93 036 négyzetkilométernyi. A pályán több csapat szaladgál egyszerre, a megszokott kettő helyett. Nem gond, van hely. A fiúk passzolgatnak egymásnak, miközben a labda Orbán Viktor csatárfenomén hóna alatt van, de ezt a többiek még nem vették észre. Kövér László játékvezetőset játszik, de lenyelte a sípot és most minden lélegzetvételnél füttyög. Már sík ideg, a bajusza is egészen összeborzolódott mérgében.

Varga Mihály, Szijjártó Péter, Rogán Antal és Fazekas Sándor veszett elszántsággal cipel egy-egy kaput és igyekeznek kitalálni, hová fogja rúgni a labdát a fő-csodacsatár. Időnként beordítanak a pályára: "Ide tessék lőni, főnök!" Mivel a "főnök" azt hall meg, amit akar, az ordítozás kevés eredménnyel jár. A kapucipelők ezért meredten bámulják a labdát és amennyiben az valahol megállapodni látszik, gyorsan ráteszik a kaput. "Gól!" – üvöltik lelkesen. Tapsolnak is maguknak, mert első a siker. 

Matolcsy "Sasszem" György a hálóőr. Elvileg. Gyakorlatilag már régen elcserélte a védendő kaput egy zongorára, amit most próbál betuszkolni a legújabb várkastélyába. Kicsit nehézkesen megy a dolog, mert a hangszer tetején néhány festmény billeg, ráadásul a mi Gyurink tolás közben még egy tankönyvet is ír arról, mennyire jó focista is ő.

A pálya egyik sarkában Gyurcsány Ferenc és Mesterházy Attila gáncsolgatják egymást lelkesen, miközben Schiffer András rendszeresen lesre fut és jókat röhög.

Vona Gábor sátáni kacajjal előránt a meze alól egy újabb labdát és beszáll a játékba. Valójában az összes csapat önmagának és önmagával játszik, a játékszabályokat senki nem ismeri, vagy senkit nem érdekel. 

Miközben a focisták fejetlenül futkosnak a műfüvön, a közönség piszkosul kezdi unni az egészet. Egy része már régen hazament, mások még kitartanak. A szotyola   amivel idáig egymást köpködték, hogy el ne aludjanak unalmukban  fogyóban van. Pénzük sincs már másik zacskóval vásárolni, mert sokba került a belépőjegy a meccsre. Fészkelődnek, morgolódnak, közben a kijáratot lesik fél szemmel, hogy ki tudjanak jutni, mielőtt a nagyobb tömeg megindul a parkoló felé.

Többen elégedetlenül fütyülnek, szemüveget követelnek a bírónak. Mások - a keménymag - kitart, reumától hajlott háttal szurkolnak a pályán szédelgő amatőr sportolóknak és párhuzamosan igyekeznek a még el nem menekült közönséget meggyőzni arról: Orbán a király. A baj az, hogy a meccs nagyon unalmas, ellenben a nézők minden pénze elment a stadionra, a nemzeti műfűre, a focisták fizetésére és még nem is tudják: kifelé menet minden megmaradt értéküket el fogja venni a biztonsági őr.

Tehát a közönségnek már elege van abból, ami a pályán foci helyett zajlik, a csapatok el vannak foglalva önmagukkal, Orbán csatár (aki azt hiszi, ő focista, bíró és kapus is egyszerre)  nekifut, hogy gólt rúgjon és közben nem látja, amint a tartalékos Lázár János mögé sündörög, hogy elvegye tőle a labdát.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! 

Már csak egy Békemenet segíthet

Azt majd a kormány mondja meg, meddig élsz

Orbán Viktor lepofozta Berki Krisztiánt