Láttam a tévében, hogy Magyarország, (értsd: EU-tagállam), jogi végzettséggel rendelkező miniszterelnöke a lefóliázott nemzeti dohányboltok egyikében elkövetett sajnálatos gyilkosság tanulságait levonva, rájött: a halálbüntetés kérdését napirenden kell tartani. Körülbelül 24 órával azután, hogy a fólia és a gyilkosság összefüggését firtató újságírói kérdés elől Havasi Bertalanostól, vigyorba rándult pofával sunnyogott el. (És 24 órával azelőtt, hogy Rogán Antal mérhetetlen cinizmussal elvarrta a szálakat: a fóliákat nyugodtan le lehet tépni, sőt, fel se kellett volna tenni azokat.)

A ritka képmutatás szellemében másnap, sajtótájékoztató keretében (ahol csak azok tehettek fel kérdéseket, akik feltehettek) a sajtószabadság iránt érzett undor jegyében fennhangon előállt a halálbüntetéssel. Ritka, de legalább kisstílű kétszínűség. És ha csak ez volna. Ez a magát jogásznak és miniszterelnöknek tartó emberszerű lény konkrétan meglovagolja egy ártatlan ember halálát: politikai hasznot remél az esettől.

Remek politikusi érzékkel, és a legaljasabb emberi indíttatásból dob be egy olyan témát, amelyről tudni lehet, hogy a magyar társadalom képtelen értelmesen, racionálisan megvitatni. Amellyel kapcsolatban teljes bizonyosság, hogy az emberek nem elhanyagolható része megvadul tőle, és vérgőzös aggyal, vérben forgó szemekkel, akasztana, feszítene rögtön, azonnal. Orbán Viktor ennek tudatában megengedett felelőtlen kijelentése jóval túlmutat azon a rövid távú, pitiáner célkitűzésen, hogy jobbról újra megelőzze a Jobbikot. Természetesen a népszerűségvesztés kutyája itt van elásva, és lassan szánhatjuk testületileg cuki Vona pártját: elfogy minden demagóg butaság, amivel elő lehetne rukkolni. Orbán Viktor gumicsontjait nagy kihívás überelni.

Emberünk triviális zsenialitása ebben rejlik: úgy eteti a népet a bűzös ürülékkel, hogy az istenadta lehetőleg könyörögjön még egy újabb adagért. Emlékszik még valaki Vida Ildikóra, Paksra, a legelső brókerbotrányra, a rengeteg mutyira, családi összefogásra, kétes rendeltetésű milliárdos közbeszerzésre? Nehéz is lenne. Követhetetlenné duzzadt a rengeteg, államilag asszisztált disznóság. Az egyetlen kormányzati stratégia erre degradálódott: az egyik demagógiával elterelni a figyelmet a korábbi eget verésről.

De ami a legfájóbb kérdés számomra a halálbüntetés felelőtlen meglobogtatásával kapcsolatban: vajon tényleg erre a szintre degradálódott a magyar nép lelke? Vajon tényleg ennyire alantasak az ösztöneink? Hogy már csak az idegengyűlölettel és halálbüntetéssel lehet rálépni ingerküszöbünk tyúkszemére? Tényleg ennyire cinikusan meg lehet vásárolni minket?

Csak azért kérdezem, mert elkeseredve tapasztalom egy ideje, hogy Orbán Viktor bármikor kész bevetni bármilyen megvalósíthatatlan témát, ha az adott pillanatban retorikailag megfelelően üt. És általában az a cél, hogy olyat üssön, hogy kő kövön ne maradjon utána. Hogy akkorát üssön, hogy mindent elfeledjünk, ami előtte volt: hogy hoztak egy gyalázatosan rossz törvényt, hogy a naponta kirabolt trafikok példája bizonyítja egy ideje, hogy kellően gyalázatos a törvény, de mégis megvárták, amíg egy elmebeteg embert is öl. Majd a nem létező társadalom valamelyest mégis valós felháborodásának kamerája elől menekülve, van bőr a képükön egy ártatlan ember elmúlását arra felhasználni, hogy a Jobbik vizén céltalanul evező népek legalantasabb ösztöneit feltüzeljék. Egy felesleges, sajnálatos, borzasztó haláleset arra jó, hogy tolják, szakadatlanul tovább tolják a baromságot.

Na, nem mintha Martin Schulz, EP elnök belengetetett dorgáló telefonhívása érdekelné Orbánt (néha az az érzésem, hogy csak azért nem húzzák karóba a fél országot, mert egyelőre EU-tagállam vagyunk): nem érdekli, szembemegy mindennel, mint szokás szerint teszi, és megvédi Magyarországot. Most éppen a saját bűnözőitől. Nyomja azt, amitől dobban nem kevés magyar szív: szemet szemért, fogat fogért. Minden jogászok legnagyobb miniszterelnöke szájából szó nem esik a jogról, a közösségi jogról, az ésszerűségről, racionális megfontolásokról, érvekről, ellenérvekről. Most már nyugodtan kijelenthetjük: a néplélek által életre hívott vezér önmaga gátlástalan gonoszságába fordult ál.

Halandzsázik, csúsztat, menekül, félrebeszél. Halálbüntetésről ábrándozik azért, hogy addig se kelljen a megélhetési, vagy legalább túlélési esélyeink javításáról, kiszolgáltatott emberek elkeseredésének csökkentéséről, azok végletes kilátástalanságba taszításának elkerüléséről beszélnie.

Pedig arról kellene beszélni, Viktor! Ha jogász lennél, vagy csak egy jóérzésű ember, akkor a tükör előtt otthon bevallanád magadnak, hogy nem halálbüntetés, hanem vizes köteles testápoló és tűző nap kellene nektek, akik ezt a fóliát kitaláltátok. Akik most megpróbáljátok letagadni az egészet, és akik Gyurcsány helyett most a Jobbikot próbáljátok keresztre feszíteni. A mi pénzünkön, a mi életeink árán. Arról kellene beszélni, hogy ez egyre növekvő szegénység „javítja” azokat az átkozott bűnözési statisztikákat, és ebben közvetlenül és közvetve nektek is van felelősségetek. Ehelyett vérbeli aljas politikusként, és ütődött jogászként rálépsz a legalantasabb emberi érzelmek nyomógombjára.

De bármilyen aljas politikus, és bármilyen ütődött féljogász is vagy, azt a lelked mélyén te is sejted, hogy nem tudod visszaadni a kioltott életet. Ezer halálbüntetéssel sem tudsz meggyógyítani megkéselt emberi testeket, lelkeket. A halálbüntetésnek nincs és nem is lesz visszatartó ereje, és a magyarországi statisztikai adatok – amelyeket szívből gyűlölsz - is ezt igazolják. A halálbüntetés – ha szakmai és nem propaganda-kérdésként kezelnéd, világos lenne – nem oldja meg a problémát. Mert a megoldás nem az, hogy ha loptam, levágják a kezemet, hanem megmutatják az utat, amely alternatívát jelent a bűnözésre.  Még jobb, ha el sem jutok odáig, hogy el akarjam venni a másét.

Persze nevetséges, hogy pont neked magyarázom a lopás erkölcsi alapvetéseit, neked, akinek jóváhagyásával lopkodják szét elvtársaid az ország feje fölül a tetőt. Neked, nyomorult rettegőnek, akinek egy spontán újságírói kérdésre sincs bátorságod válaszolni. Nincs az az ürülék, amit te ne tudnál szétkenni egy jóval nagyobb ürülékkel, sunnyogással, csúsztatással, tereléssel, hazudozással. Ostorozod a Jobbikot, elhatárolódsz tőle néhány szánalmas közlemény és nyilatkozat erejéig, miközben, íme, a Jobbik legsötétebb propagandáját sulykolod a hívekbe. Hogy miért? Azért, hogy 2018-ban személyes büszkeségedet és színpadias sértettségedet félre téve, virágba borulhasson az újabb dicsőséges kétharmad. Kirekesztéssel, kitoloncolással, megbélyegzéssel, munkatáborokkal. És természetesen halálbüntetéssel. A nagy keresztényi, felebaráti szeretet jegyében.

Az a baj, hogy mindent értek. És kiráz a hideg tőle.