Az egész ország felháborodással vegyes döbbenettel fogadta a hírt a minap, hogy Kaposváron megöltek egy húszéves lányt, aki egy trafikban dolgozott. A különböző lapok híradásaiból és az azokra érkezett hozzászólásokból egyöntetűnek tűnik a vélemény, hogy a gyilkosságnak, ha nem is oka, de „segítő tényezője” volt, hogy a Nemzeti Dohányboltok ablakait egységesen átláthatatlan fóliával kell bevonni, mint az érthetően korhatáros szexshopokét.

Csakhogy a trafik más „műfaj”. Itt általában csak egy ember dolgozik. Mégpedig egy alkalmazott, mert a tulajdonosnak általában több hasonló üzlete is van, s egyszerre ugye, még egy trafikos sem lehet több helyen.

A jelentős zsákmány ígérete, s a viszonylag könnyű „hozzáférés” – hisz’ többnyire fiatal lányt vagy éppen idős embert kell „meggyőzni” arról, hogy adja át a bevételt – igencsak vonzó célponttá tette a dohányboltokat a haramiák számára. Már az első ilyen üzletek megnyitása után néhány héttel bebizonyosodtak az előzetes félelmek: országszerte több rablási kísérletről érkeztek a hírek, s többnyire sikerrel jártak a próbálkozások.

De a törvényhozók számára ez nem jelentett semmit. Ők elvégezték a dolgukat: megírták, megszavazták a feltehetően bizonyos üzleti körök által megrendelt jogszabályt, a gazdasági, szociális, sőt kriminalisztikai következményekkel mit sem törődve. Mert, ha legalább az utóbbival törődtek volna, akkor nem teszik kötelezővé az ablakok átláthatatlanságát. De fontosabb volt a törvény „létjogosultságának” meglehetősen képmutató indoklása: védeni a fiatalkorúakat a dohányzás ártalmairól. (Minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy egyrészt a cigaretta látványa még nem tett dohányossá egyetlen gyermeket sem, másrészt, ha egy kiskorú mégis cigarettához akar jutni, meg fogja szerezni kerülő úton. De a magát kereszténynek mondó hipokrita párt képviselői leragadtak a mindent tiltás középkori gyakorlatánál.)

Meg kellett várni, hogy az egyik rablás gyilkossággal végződjön. A büntetőjogi felelősség természetesen a gyilkosé – feltehetően az elfogott gyanúsítotté – ám az erkölcsi és politikai felelősség egyértelműen a törvényt szorgalmazóké, megfogalmazóké és megszavazóké. De vállalnak-e nemhogy erkölcsi, de bármilyen felelősséget egy folyton az erkölcs védelmét – rendre prűd és ostoba módón – hirdető parazita párt cinikus, vizet prédikáló és bort ivó (ez akár szó szerint is érthető) képviselői? Aligha.

A trafik – ahol a gyilkosság történt – tulajdonosa most úgy döntött: a törvénnyel nem törődve leszedeti a fóliát üzleteinek (!) ablakairól. Eső után köpönyeg – mondhatnánk. De ebben talán nem is ez a fontos. Hanem, hogy – érthető okból – egy vállalkozó veszi a bátorságot, s felülírja a törvényt. Mondhatnánk ezt polgári engedetlenségnek is, ha nem csupán egy ilyen tragédia után döntött volna így. De legalább most megtette.

Rosszabb már úgy sem történhet. Megbírságolják? Abból ismét országos felháborodás lenne, s csak erősödne az a hang, amely szerint a valódi gyilkosok a trafiktörvény értelmi szerzői.

És mi lesz, ha egyre többen döntenek úgy, hogy a rossz törvényeket nem tartják magukra kötelezőnek, ha ellenszegülnek például a kereskedők, s mindannyian kinyitnak vasárnap is, vagy az autósok figyelmen kívül hagyják az utakon a szerintük értelmetlen szabályokat, korlátozásokat? Vagy az egyszeri állampolgár nem fizeti be az értelmetlen adókat, járulékokat? Mert, ha egy törvényt büntetlenül meg lehet szegni, akkor meg lehet szegni bármelyiket, sőt akár mindet is…