Ekkorra időzítették a 4-es és 6-os villamosok pályafelújításának kezdetét. Ezen a hétvégén a 3-as metró vonalának egy szakaszán is buszok helyettesítették a metrószerelvényeket, így rengeteg jármű szorult egyszerre a Nagykörút aszfaltcsíkjára, sokszor kilométeres dugókat okozva. A felújítás még egy hónapig a körút talán legforgalmasabb részén, a Jászai Mari tér és az Oktogon között zajlik.

Az említett munkálatokkal párhuzamosan további három kisebb és nagyobb munka folyik ugyanezen a vonalon. A fonódó villamoshálózat kiépítése a Széll Kálmán tér és a Török utca között, aminek befejezését 2015 végére ígérik; vágányfelújítás Budán a Török utca és a Margit híd között; illetve a Margit híd dilatációs elemeinek a cseréje. Ezek az elemek a híd hőtágulását szabályozzák és idő előtt mentek tönkre. A BKK szerint azért végzik egyszerre ezt a négy felújítást, építkezést, mert így csak egyszer kell leállítani a villamosforgalmat a városban.

Természetesen a polgárokat erről nem igazán kérdezték, pedig őket érinti leginkább ez az egész procedúra. Jómagam viszont belevetettem magam a hömpölygő tömegbe, hogy megszólaltassam az utca emberét, a fiataloktól a nyugdíjasokig. Érdekes módon az egyébként is gyalog közlekedő emberek is nemtetszésüknek adtak hangot, mivel sokan inkább a saját lábukon teszik meg a két-három megállónyi távot, ezzel jelentősen megnövelve a gyalogosforgalmat, ami a Nyugati pályaudvar környékén egyébként sem kicsi. Arra járva ezt csak megerősíteni tudtam: szó szerint egymást taposták az emberek. Először egy ötfős, gimnazista fiúkból álló csoport állt meg válaszolni néhány kérdésemre, közülük hárman jártak rendszeresen a „négyeshatossal”, volt, aki a Török utcától egészen a Blaha Lujza térig, őt érintette ez a legrosszabbul.

„Jól kics*sztek velünk. Vagy kétszer szállok át, vagy gyaloglás van, időben nincs sok különbség, ráadásul a pótlókra sokszor fel sem férünk annyi az ember. Hiába jön percenként, mindegyik tele van.” – mondta Tamás, aki Budáról jár be minden nap. A rövid beszélgetés közben szó esik az idős és fiatal generáció közötti, a tömegközlekedési kultúrában különösen elharapódzó ellentétről, Tamás mondandóját Roland egészíti ki: „Ja, meg a sok öreg mamika, ők valahogy fel tudnak szállni még a banyatankjaikkal is, elfoglalnak két-három helyet, lehetetlen elmenni is mellettük. Egyébként meg nem értem miért nem lehetett volna nyáron csinálni ezt az egészet, akkor nincs suli. Bár úgyis elhúzódik addig.” Nem voltak tehát elégedettek a fiúk, bár látszott rajtuk, hogy nem okoz nekik álmatlan éjszakákat a felfordulás. Nem úgy, a harmincas évei elején járó Krisztinának: „Hetente többször kell erre jönnöm autóval a munkám miatt, és a reggeli csúcsban csak lépésben lehet haladni. Nem tudok időben elindulni, szinte mindig elkéstem, mert az alapjáraton fél órás utamból egyszer 50 perc lett, egy másik alkalommal pedig több, mint egy óra. Nem az a rossz, hogy korábban kell elindulnom, csak nem tudom mennyivel. Az elmúlt néhány napban már biciklivel jártam, így időben beértem, bár néha egy kicsit csalnom kellett.”

Természetesen nyugdíjasokat is megszólaltattam. Őszinte leszek, részükről nagyobb elégedetlenkedést vártam, hiszen ők azok, akik türelmetlenebbek. Ennek ellenére egyikük sem volt ideges, mondván „Ó, nem sietek én már sehova!”. A fiatalokra azért ők is tettek egy-két rosszalló megjegyzést, mint például: „állandóan lökdösnek”, „nem tudnak értelmesen beszélni”, de összességében őket zavarta a legkevésbé a kialakult helyzet.

Utólag pozitív csalódás volt számomra ez a felmérés, a megkérdezettek közül senki nem volt felháborodva, pedig rengeteg embert érintenek a felújítások. Muszáj is türelmesnek lenniük, hiszen alig fejeződnek be a jelenlegi munkálatok 2016 tavaszán, a nyáron újabb veszi kezdetét az Oktogon és a Blaha Lujza tér között.