Közel tíz évvel ezelőtt hozták meg a légitársaságok és a légiforgalmat felügyelő szervek világszerte azt a döntést, miszerint a pilótafülkék ajtaját biztonsági okokból be kell zárni az utasok és más illetéktelenek előtt. Arra akkor azonban még senki sem gondolt, hogy eljön majd az idő, amikor maguktól a pilótáktól kell védeni a gépet és az utasokat!

Jan Cocheretnek, az egyik legismertebb és legelismertebb holland pilótának már azidőtájt is komoly fenntartásai voltak a döntés helyességével kapcsolatban. Az illetékes szervek úgy vélték, a zárt pilótafülkével lehet a legjobban kivédeni a repülőgépek eltérítését.

Azt a pilóta is elismeri, hogy a szabály bevezetése óta jóval kevesebb terrorcselekmény történt a repülőgépek fedélzetén. De! A a legutóbbi géprablásokat ugyanis elsősorban nem terroristák, hanem maguk a pilóták követték el! Az viszont már egy fordított világ a szakember szerint ahol magukl a pilóták vehetik át a hatalmat.

Cocheret két ijesztő, de szerencsésen végződött esetet említ ,az első kísértetiesen hasonlít a Germanwings tragédiájához: az etiópiai repülőgép másodpilótája ugyan nem azért zárta ki a kapitányt a fülkéből, hogy megsemmisítse a gépet többedmagával együtt, hanem azért,hogy Genfbe repülhessen és ott politikai menedékjogért folyamodhasson.Vagy ott volt a megzavarodott, egyre furcsábban viselkedő amerikai kapitány esete, aki hirtelen, minden előjel nélkül vallásos tartalmú zagyvaságokat kezdett összehordani.

A másodpilóta itt azonban résen volt: az első adandó alkalommal kizárta a kapitányt a fülkéből,a gép pedig a legközelebbi reptéren ért földet. A hebegő-habogó,dezorientált kapitányt a repülőtérről egyenesen az elmegyógyintézetbe szállították.T

Cocheret tragikus esetekről is beszámol: az egyiptomi, a namíbiai és a marokkói légitársaság pilótái szándékosan kormányozták a gépet a tengernek vagy a földnek,úgy hogy pilótatársukat előbb kizárták a fülkéből.A legutóbb lezuhant maláj gép esete is elgondolkodtató: a szakember szerint ott sem volt kizárható a szándékosság.

Cocheret szerint van ugyan módja visszatérjen a fülkébe,de amennyiben a másodpilóta ezt a lehetőséget is kiiktatja,akkor nincs mit tenni.

Hogy pontosan mi ez a mód, azt Cocheret biztonsági okokból nem árulja el.

Ezért az amerikai légitársaságoknál előírás lett az, hogy sem a kapitány, sem a másodpilóta nem maradhat egyedül a pilótafülkében egyetlen másodpercre sem.

Jan Cocheret azzal zárja sorait, hogy néha bizony már ő is feltette magában a kérdést hogy ki ül mellette? Milyen ember, melyik légitársaságnál dolgozik, stb.Akár először, akár sokadjára találkozik ugyanis az ember a másik pilótával, arra hogy mi történhet, nincs garancia, mert nem tudhatjuk, mi zajlik a másik emberben. Talán az illetővel éppen valami szörnyűség történt nemrég, és már nem látja az élet értelmét.

Cocheret éppen ezért csak remélni tudja, hogy karrierje során soha nem találja majd magát szemben egy bezárt pilótafülke ajtajával.