Kedves ápolt és „ápolatlan” magyarok!

Most nem az ápolókhoz szeretném soraimat intézni, hanem hozzád, ott a monitor másik oldalán ülő emberhez, akit már kezeltek legalább egyszer valamilyen egészségügyi intézményben! 

Szóval kedves ismeretlen, lépjünk be együtt valamelyik lepusztult kórházunkba. Üvegajtó, benyomod, akadálymentesítés nincs, felsétálsz a lépcsőn a félemeletre, legyen jobbra a betegfelvétel. Csüccs!

Nézzél körbe, mit látsz? Málló falak, vibráló neonok, sok beteg, akinek jut hely, az leül, akinek nem, az nyilvánvalóan áll. Neked most jutott, ülsz a műanyag széken, nem a legkényelmesebb, ez van. Várakozol te is szépen, mint a többiek. Mi az első benyomás? Hát, gondolom nem valami pazar, de oké, nem nyaralni jöttél ide! Mi az, amire vágysz? Gondolom, minél előbb túlesni a vizsgálatokon vagy a kezelésen, és menni a dolgodra. 
Most lenne egy másik kérésem, figyeld a személyzetet, az ápolókat, asszisztenseket! Milyenek? Ugye? Én is ezt vettem észre! Alig van mosoly, monoton, gépies az egész. Na, most akkor kérlek, nézd meg, az eü. dolgozók szemét! Figyeld meg, hogy mennyire fásult, fáradt szemeket látsz! Mert azok!

Tudod kedves ismeretlen, ott a monitor másik oldalán, piszkosul belefáradtak!

Persze lehet mondani erre, hogy akkor miért csinálja, miért nem keres magának valamilyen más munkát? Erre nagyon egyszerű a válasz, mert a nagy többsége az egészségügyben dolgozóknak, szereti a hívatását! Annyira szereti, hogy évtizedekig nem szólt egy szót sem, azért, mert letett egy esküt, egy ápolói esküt, és eddig akárhányszor szólni akart, mindig az esküjére emlékeztették!

Kedves olvasó nézd meg Sándor Máriát (a fotón), valahogy nem így képzel el az ember egy forradalmárt! Gondold el, hogy milyen dolgokat kellett ennek a törékeny nőnek megélnie, hogy eljusson oda, hogy levelet írjon Ádernek, hogy kérje a segítségét (nem kap), hogy fellázadjon egy kórházi vezetés, egy egész rendszer ellen. Mennyire elviselhetetlen lehet már az egészségügyben dolgozni, ha Sándor Mária „lázadása”, pillanatok alatt felrázta szinte az összes egészségügyben dolgozót?
Pár nap alatt százak, ezrek álltak Sándor Mária mögé, és már együtt kiáltják vele – Fáradtak vagyunk, és nem bírjuk tovább!

Mit fogsz tenni kedves olvasó, ha nem lesz, aki vért vegyen tőled, aki ágyneműt cseréljen alattad, aki gyógyszert hozzon, aki gyámolítson, aki esetleg megfogja a kezed, ha nagyon fáj, ha nagyon félsz…

Mit fogsz tenni?

Nekünk, civileknek, kutyakötelességünk odaállni az egészségügyi dolgozók mellé és támogatni őket, de nem csak szavakban! Ott kell lennünk velük akkor, amikor utcára vonulnak, meg kell fognunk a kezüket, ahogy ők megteszik, amikor mi szorulunk segítségre!

Legközelebb 2015.május 12-én vonulnak utcára az egészségügyi dolgozók nem csak magukért, értünk is!

Kiss László, a Független Egészségügyi Szakszervezetnek az elnöke, azt ígérte, küzdeni fognak, és azt kérte, hogy minél több emberhez jusson el a híre, hogy az ápolók most már nem adják fel!

Kapcsolódó írások a "fekete" ápolókról:

"FEKETE HÉTVÉGÉK" - TALÁN AZ UTOLSÓ KIÁLTÁS

KAMARAI DÍJAT BESZEDJÜK! A FEKETE-RUHÁS TILTAKOZÁST NEM TÁMOGATJUK

NŐK, FÉRFIAK FEKETÉBEN - AZ EGÉSZSÉGÜGY SÖTÉT ÉVEI