A köztársaságiak kifejezést a spanyol polgárháborúból vettem. Nálam mindenki ide tartozik, aki nem a Jobbikot vagy a Fideszt támogatja. Ha például azt látom, hogy az LMP a Fidesz körül őgyeleg, nem nagyon érdekel, hogy ők mit mondanak magukról. Mehetnek nyugodtan falangistának.

A címben a két rendpárti ordasra utaltam, ők a falangisták, csak a spanyolokkal ellentétben nekünk kettő is van belőle. Tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy nagyon sok, sőt túlságosan sok polgártársunk reménytelen módon belehabarodott az  autoriter vezetési stílusba. Elhiszik a kiválasztott vezetőnek, hogy ő egymagában képes Magyarország összes búját-baját orvosolni. Nekik nincs is más dolguk, mint lelkesedni. Aztán csalódnak és elindulnak egy új vezért keresni. Sajnos így megy ez már évek óta.

A rendpártiság nálam azt jelenti, hogy egyféle gondolkodásmódot támogatnak hivatalosan. Mások nem számítanak, ők fogják be a szájukat. Miért? Csak. Közöd? Sok embernek már önmagában ez elég ahhoz, hogy pompásan érezzék magukat egy ilyen rendszerben. Eric Cartman is nagyon rühellte a hippiket. Nekünk meg van egy rakás Cartmanünk.

Jelenleg egy elkeseredett csiki-csuki játékot folytatunk.


Ha az Orbán kormányt szidjuk, azzal részt veszünk a Jobbik cukiság kampányában. Nekik már nem is kell karaktert gyilkolni, mi tesszük meg nekik ezt a szívességet. Teljesen ingyen és bérmentve. A végére már olyan jók lesznek, hogy a párt logóját lecserélik egy Hello Kittysre.


Ha ezzel szemben befogjuk a szánkat, és és becsukott szemmel megyünk el a Fidesz által elkövetett penetráns disznóságok mellett, azzal lassítjuk a regnáló hatalom agóniáját. Ez önmagában nem jelentene akkora problémát, ha nem kerülne rendkívül sokba. Többe, mint amennyit az ország károsodás nélkül elviselhet.


Ez bizony patt helyzet a javából. Hosszú, de kitartó ostobasággal azért csak sikerült összehoznunk. Ezt tudjuk felmutatni, mi a köztársaság védelmezői. Silány eredmény, sőt siralmas.


Ha a Jobbik nyer, azzal paradox módon a mi szíves közreműködésünkkel, átmentik az Orbán-rendszert. Egy kicsit persze keményebb változatban kapjuk majd a pofánkba. Jaj a szegényeknek és az elesetteknek! Ha koalícióra  kényszerülnek, akkor ráadásul Orbán Viktor továbbra is meghatározó tényező lesz a magyar politikai életben.


Nem tudom, hogy mi, a köztársaság hívei mikor leszünk végre szívesek szorosra zárni a sorainkat, hogy valamiféle, látható, épkézláb erőt tudjunk felmutatni. Mert sajnos ma az országunkban ez meghatározó. Ésszel nem, csak erőfitogtatással lehet nyerni. Cinikusan úgy is fogalmazhatnék, hogy Orbán Viktort nem hatották meg sem az árvák könnyei, sem a szüzek sikolyai. Amikor azonban kellő mennyiségben világítottak a szemébe mobiltelefonokkal, meghátrált. Erőszakos, önző természete van. Szerencsétlenségére ezzel verte meg a Jóisten. Cipeli is ezt a keresztet, majd beleszakad, látszik az arcán ennek minden káros hatása.


A dolgok jelen állása szerint, amit most elérhetünk, mi a köztársaság támogatói az az, hogy 2018-ra annyira megerősödünk, hogy képesek leszünk a mi értékrendünk, a mi érdekeink képviseletére.


A helyzet persze javulhat.  Sajnos önzőségünk, hiúságunk és más egyéb emberi gyarlóságaink miatt romolhat is. Nem egyenként kell munkálkodnunk, hanem csapatban, ráadásul ez utóbbi jóval hatékonyabb is. Egyedül csupán Don Quijote de la Manchák vagyunk. Nevetséges bohócok.