Ilyen nehezen még nem kezdtem megírni egy cikket. Nem akarok, nem is fogok a tragédiáról írni. Mindent tudunk, amit tudni lehet. Erről nincs mit írnom. Másról viszont van.

Amikor a Fidesz-KDNP kormány eljutott a trafikokig, amikor azokat is elkezdte felzabálni, akkor sokan szóltak. Kiabáltak, kértek, igyekeztek észérvekkel meggyőzni a harácsolókat: baj lesz. A kormánypárt - mint mindig - senkire nem hallgatott, semmi nem érdekelte. Csak a bekebelezhető piac, a jó szolgáknak kiosztható zsold. Nem érdekelte őket az sem, hogy hány kisvállalkozást, családi boltot tettek tönkre a pénzéhségükkel. Az sem számított, hogy több tízezer család megélhetését vették el azért, hogy egy töredéknyi - hozzájuk hűséges - famíliának kioszthassák a koncessziókat. 

Évtizedek óta dohánytermék értékesítéséből élő családok kerültek lehetetlen helyzetbe, kis családi üzletek zártak be, mert a bevétel harmadát-felét a dohánytermékek adták. Az önmagát keresztényinek hirdető kormány egy pillanatra sem gondolt bele abba, hogy hány család kezéből veszi ki a kenyeret azért, hogy néhány hűbéresnek kalácsot adhasson. 

Kellett a piac, kellett a megbízás a berendezések egységesítésére és leszállítására. Hogy neve legyen a gazemberségnek, a gyermekek, fiatalkorúak védelmére hivatkoztak. Hazudtak, mint mindig. Hiába tiltakoztak a kisemmizettek, hiába tiltakoztak a szakértők. Hiába tiltakozott mindenki, akinek van egy csepp józan esze, hogy életveszélyes átláthatatlanná tenni a kirakatokat. Az, hogy az utcáról is be lehet látni egy boltba, önmagában is védelmet nyújt. Hiába mondták szakemberek, hogy felhívás rablásra a látszólagos láthatalanság, hogy a bűnözők számára komoly vonzerőt jelent. A döntéshozókat nem érdekelte, mert ott volt a jól hangzó mese, amihez kellett a sötét kirakat. A mese, a hazugság a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról. 

Tudta a kormány, tudta mindenki, hogy a megfelelő oktatás-nevelés a megoldás, nem a fólia a kirakat ablakán. Tudta, de tagadta, mert akkor nem lett volna elfogadható a magyarázat arra, hogy miért kellett elvenni az eddigi forgalamzók jogát az árusításra. Nem érdekelte sem a keresztény, sem a demokrata kormánytagokat az, hogy mik lesznek a következmények.

Sok trafikrablás történt már. Most gyilkosság is történt. Most azt nyilatkozta Lázár János, hogy amennyiben bebizonyosodik, hogy a fóliázott ablak szerepet játszott a tragédiában, ő maga fogja indítványozni a kormánynál, hogy tiltsák be azok használatát.

Hős született.

Arról nem beszélt Lázár János, hogy miért kellett egy fiatal élettel fizetni egy olyan hatásvizsgálatért, amit a törvény meghozatala előtt kellett volna elvégezni. Arról sem beszélt Lázár János, hogy a trafikok többségében fiatal lányok dolgoznak. Azért ők, mert egy nappali tagozatos, a felsőoktatásban tanuló diák alkalmazása sokkal olcsóbb a munkaadónak, mint egy középkorú családfenntartó alkalmazása.

A mostani tragédián túl az önmagát kereszténynek és demokratának valló kormány a bűnös azért, amiért a megélhetésüktől megfosztott középkorú családanyák, családapák még alkalmazottként sem tudtak, tudhattak elhelyezkedni többé abban a szakmában, amit éveken át végeztek.

A kormány felelőssége megkerülhetetlen. Ebben a tragédiában is, nagyon sok másban is. Mindennek, amit tesznek: következményei vannak. A földéhségük árát megélhetés nélkül maradt családok fizetik meg. A kapzsiság elhullot, éhen pusztult állatokban mérhető. 

Mindegy, milyen hazugsággal takarózik egy bűnös. Attól az bűnös marad és egyszer vállalnia kell a felelősséget a tetteiért. Egy kormánynak is, a kormány tagjainak és mindenkinek, aki akár a szavazatával, akár cinkos hallgatásával lehetővé tette mindazt, amivé mára ez az ország, ez a társadalom vált.

Én így gondolom.