Részlet egy kutya naplójából...

Egész kis kölyök voltam még amikor először láttalak. Éhes voltam és szomjas aminek hangot is adtam. Erre te mérgelődve a tálamba nyomtad az orromat. Később nagyobbacskán éreztem a szagodat a papucsodon amit féltve el akartam rejteni hogy őrizzelek magam mellett. Kikaptam tőled a fenekemre ütöttél megsértve ezzel kutya lelkemet. Mivel én hozzád tartozom és már őseim is védtek téged és a te fajtáid szembeszálltam azzal a rossz kinézetű és irtózatos szagú postással aki be akart jönni hozzád. Megkötöztél és a nyakörv belevágott a nyakamba.Vonyítottam kínomban hogy figyelj már rám mert én is szabadnak születtem mint a többiek. Hangomra reagáltál is. Bezártál egy szűk helyre ami később kiderült hogy egy autó.........és elindultunk.

Most egy rácson át bambulok kifelé a világba és nem tudom mit vétettem hiszen én csak a dolgomat tettem amit az ösztöneim diktálnak. Én ilyennek születtem!

Rám nézett..a rácson keresztül és egyből éreztem hogy szomorú és magányos. Elkezdtem csóválni a farkam lassan dehogy elijesszem. Elolvasta az ajtómra tűzött leírásom és reméltem, hogy nem gondol rólam rosszat mert én csak annyit akartam volna elérni az életemben, hogy úgy szeretni valakit, hogy annak sokat jelentsek.

Megállt nálam és leguggolva gyengéden cuppogott. Benyúlt hozzám és gyengéden elkezdte vakargatni az oldalamat. Én hozzá nyomtam a lábamat és fejemet hogy megnyugtassam.

Egy könnycsepp gördült le az arcán és éreztem hogy sürgősen társaságra van szüksége.

Röviddel ezután kinyílt a ketrecem ajtaja és Ő olyan ragyogó mosollyal fogadott hogy egy rövid vakkantás kíséretében a karjai közé ugrottam. Megígértem neki hogy vigyázok rá és hogy soha nem hagyom egyedül. Megígértem még azt is hogy nem hagyom hogy ez a mosoly eltűnjön az arcáról hogy velem mindig vidám lesz. Óriási szerencsém volt hogy pont erre járt és hányan vannak még odakint akik még nem jártak itt. Milyen sokan vannak akiket még meg kéne menteni!

Nekem sikerült egyet megmentenem a sok közül....MA MEGMENTETTEM EGY EMBERT!