Nem értem azt, hogy a politika miért zabálja fel hatalmas csámcsogással a színházakat. Mi a fenét tud velük kezdni? Propaganda darabokra nem nagyon lenne közönség csak akkor, ha ingyen lehetne bejutni és adnának az előadás mellé legalább egy üveg sört. Lehet, hogy titkos véleményformálók lennének? Komolyan nem tudom. A tévé esetében egyértelmű a dolog. Ők terjesztik a szépet és a jót, valamint leleplezik a gazokat. Itt csak az a gond, hogy az állami tévét lenyúlni ugyan könnyű feladat, de a nézőket nem lehet minden nap  odautaztatni busszal, hogy tévézzenek már egy kicsit. Az ötvenes években bevetett propaganda hadjárat manapság elég molyrágtának tűnik.


Vidnyánszky Attila lehet, hogy rendezőnek jó, de borzasztó ízléstelen humorérzékről tett tanúbizonyságot. A gúny nem egy harcikalapács, amivel jól oda lehet csapni. Inkább egy fürge olasz tőrhöz hasonlít, ami ide-oda cikázik és a célszemélynek ugrabugrálnia kell, nehogy kilyukasszák a bőrét. A rendező azonban a habitusához jobban illő kalapácsot választotta.


A botrány akkor tört ki amikor a bécsi Burgtheater társulata nevében Martin Reinke egy levelet olvasott fel, amiben a demokráciánkat féltették. Erre nyugodtan azt lehet mondani, hogy olvasgassanak csak nyugodtan mindenféle levelet, ez minket teljes mértékben hidegen hagy. Vidnyánszky irathatott volna egy arrafelé lófráló tintanyalóval egy gúnyos hangú válaszlevelet.


Az igazgató úr azonban nem bíbelődött ilyesmivel. Szépen az osztrákok  pofájába vágta az aradi vértanúkat. Azt nem vette figyelembe, hogy a bécsi Burgtheatert, bár a nevében tényleg szerepel a Burg kifejezés, nem őfelsége, az apostoli király irányítja. Ez csak a Magyar Nemzeti Színháznál van így. 1918. november 12-étől Ausztria nem császárság, hanem köztársaság. Valami olyasmi, amit a magyar kormány ma mindenhonnan lekapargat. Ez utóbbi borzasztó fontos pótcselekvés. Sokat nem segít az országon, de jó csinálni.


Az igazgató úr visszautasíthatta, kikérhette volna magának az inszinuációt. Személyes véleményem szerint a legjobban az tetszett volna a publikumnak, ha elküldi a csepűrágókat az anyjukba. Népiesen, cifrán is kifejezhette volna magát, amivel hatalmas sikert és boldogságot okozott volna jelenlévőknek. Káromkodni  csak tud. Ha ügyesen válogatta volna meg az általa használt  kifejezéseket, le se tudták volna fordítani az udvariasan mosolygó osztrákoknak.


Az igazgató úr ehelyett egy szép, hullagyalázó performance-szal kedveskedett a Herr Sógoroknak.


Szó se róla, a direkt politizálás nem a színházba való. Ott, a bemutatott darabokkal lehet kifejezni valakinek a véleményét, nyűgét, baját, vagy a világ teljes pusztulását.


Vidnyánszky kinevezésében azonban vastagon benne volt a politika és ezt ő is jól tudja. Ha nem, akkor elég ostoba lehet, amit viszont én nem hiszek el.


Valami ilyesmit akarhattak elmakogni neki az osztrákok is és nem a Habsburg monarchia restaurációján fáradoztak. Az aradi vértanúkért őket, Heinz Fischert, esetleg Werner Faymann kancellárt tenni felelőssé elég nagy ostobaság.


A demokrácia gyakorlati megvalósításában az utóbbi időben egyébként tényleg nem nagyon jeleskedtünk. A kritika tehát teljesen teljesen jogos volt a részükről. A felolvasott levél azt jelenti, hogy nem vagyunk szalonképesek.


“Botrány a színházban”, rendezte: Vidnyánszky Attila, Magyarország Mjölnir típusú harcikalapácsa.



További magyar hatalmasságok cselekedetei:

Rétvári Bence államtitkár úr vizet hasít


Orbán Viktor miniszterelnök tőzsdecápákra vadászik


Balog Zoltán miniszter esete a fagylatmagyarokkal