Kyle Schwartz, Denverben élő tanárnő érdekes feladatot talált ki diákjai számára. I wish my teacher knew /Bárcsak tudná a tanárom, hogy.../ kezdetű mondatra várt folytatásokat, amelyeket a tanulók egy cetlire írtak fel, természetesen név nélkül. Talán az anonimitás, vagy a feladat újszerűsége miatt egészen őszinte válaszok, befejezések születtek. Persze nem maradhattak el a vicces kedvű egyének sem, de többségében mégis megható, szívhez szóló megoldások érkeztek a tanárnőhöz, aki saját twitter-oldalán tette közkinccsé eme rövidke remekműveket.

A vicces kedvű diákok leírták például, hogy mennyire szeretik az iskolát. Más esetekben is szóba került az iskola: egy diák azt közölte a tanárával, hogy egyetemre szeretne majd menni. Mások pedig a lecke mennyiségére panaszkodtak. Nagyon aranyos volt az is, amelyik a vietnámi nyelv megtanulására kérte a tanárnőt.

Van azonban jó néhány olyan cetli, amelyen szívszorító üzenet található. Egyik tanuló például az édesapját hiányolja, akit évekkel korábban Mexikóba vittek. Egy másik gyermek egyszerűen csak annyit írt, hogy a tanárnő bárcsak ismerné a szüleit. Akkor talán tudná a tanárnéni, hogy miért nem megy neki a tanulás (persze lehet, hogy épp pozitívan gondolta a gyerkőc, ami sokkal jobb lenne). Egyikük arra panaszkodik, hogy nincs otthon ceruza, amivel megírhatná a házi feladatot. Nem kevésbé szívfacsaró az az üzenet sem, melyben azt írja a kisdiák, hogy anyukája keveset van otthon, ezért nincs aláírva az olvasónaplója. A legszomorúbb azonban mégis az volt, amikor arra panaszkodott valamelyik gyermek, hogy nincsenek barátai, akikkel játszhatna.

Harmadik osztályos diákok üzenetei ezek, de nem csak a tanárnő, hanem az egész világ számára is. Még nagyra becsült Egyesült Államokban sem fenékig tejfel az élet, sőt kimondottan rossz a helyzet. Ezek a kis cetlik rávilágítanak arra, hogy a gyerekek mennyire nem egészséges környezetben nőnek fel, csonka családokban, szegénységben, kitaszítottságban. Kyle Schwartz megmutatta, hogy ebből egy kiút van, ha meghallgatjuk a gyerekeket. A cetliken látszott, hogy a diákoknak volt mondanivalójuk, néha egészen súlyos mondanivalójuk. Remélhetjük, hogy célt ér a kezdeményezés, és minél több helyen bukkanunk hasonlóra, és Magyarországon is végre a gyermek kerül az oktatás középpontjába. 

A tanárnő - nagyon helyesen - meglovagolta a hirtelen jött ismertséget és új kezdeményezésbe fogott, amely a Book Harvest, vagyis Könyvszüret címet kapta. Arra kéri ebben az embereket, hogy dobozolják be régi, feleslegessé vált könyveiket és küldjék el egy olyan közeli iskolába, ahol nagy hiány mutatkozik könyvekben. Csupa akarat és tenni vágyás! Ilyen egy igazi tanár!