A hír ismert, a MITEM keretében vendégjátékon fellépő bécsi Burgtheater egyik színésze, a Sirály előadása után egy politikai tartalmú kritikai levelet olvasott fel a Nemzetiben.

Természetesen „műsoron kívül”! Az is hozzá tartozik az egész ügyhöz, hogy – előzetes egyeztetés és megállapodás ellenére – sem a színház igazgatója, sem az előadás rendezője nem jött el a vendégjátékra.

Mármost az a helyzet, hogy – mint az alcímben is írtam –, az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Mert a felolvasott levél tartalmilag tökéletesen helyes, igaz, és az is nagyon jó, hogy ezt már Európában is látják, hogy Orbán „pávatáncára” már nem vevők, hogy ugathatnak a kormány részéről „kettős mércéről”, a valóság az, hogy nagyon is egy mércével mér az Unió, és éppen ebbe, a demokrácia mércéjébe nem fér bele ez az „Orbán-rendszer”.

Jó, és helyes, ha ennek hangot adnak. Okkal aggódnak az Unióban is és itthon is a demokrácia hívei amiatt, ami Magyarországon történik. Ilyen jobbos autokrácia, fél-diktatúra utoljára éppen Ausztriában alakult ki évtizedekkel ezelőtt, mikor – az azóta már elhunyt – Haider pártja jutott hatalomra. Volt is négy éves bojkott, a következő választáson meg is bukott Haider pártja, és azóta sem jutott a hatalom közelébe. Igaz, ők nem írták át az alkotmányukat, sem a választási törvényeiket, sokkal inkább tartották magukat a demokrácia játékszabályaihoz, mint Orbán és vezérkara.

Egyik szemem tehát nevet, mert teljesen jogos, ha az Unió és annak minden szelete, minden európai demokrata tiltakozik a magyar diktatúra ellen, és szolidaritását fejezi ki a hazai demokraták irányába.

Csak az nem mindegy, hogy hol, mikor, és hogyan!

Ez már a „síró szem” gondja. Mert ha valakit meghívnak egy olyan helyre, ahová nem szívesen menne el, sőt, magától talán el sem menne, az bátran maradjon távol, mondja el, miért döntött így, ismertesse a döntését minél nagyobb, szélesebb közönséggel, mert ez így van rendjén.

De az már valóban sértő durvaság, ha az ember elmegy egy „nem-szeretem” bankettra, végigeszi a díszebédet (vacsorát), azután tiltakozásul az asztal közepére csinál!

Ez egyszerűen bunkóság. Méltatlan az ügyhöz is, és a szereplőkhöz is! Le lehet mondani egy előadást azért, mert nem értünk egyet a meghívó ország politikájával, autokráciájával. Sőt, az ilyen országokba nem is kell elmenni! A demokrácia hívei érteni, tudni fogják, hogy miért maradtunk távol. Lehet sajtónyilatkozatokban elítélni egy-egy országot, lehet bojkottot hirdetni ellene, de nem lehet elmenni, játszani, utána beolvasni egy általános kritikát. Az ilyen eljárás erősen kontra produktív azon tömegek számára, akiknek nem napi kenyere a közélet, a politika. (Erre a felvetésre még az sem elfogadható válasz, hogy hát az ilyen tömegek nem is mennek el a Sirályra, mert az esemény híre enélkül is eljut hozzájuk.)

Szóval vagy nem megyek vendégségbe, vagy ha mégis, viselkedjek vendéghez méltón. Már csak önmagam méltóságának megőrzése végett is…