Szemben Németh Szilárd rezsibiztos-birkózófenomén-puhafüllel a magam részéről nem igazán hoz lázba a látvány, amikor két izzadt pasas nyomorgatja egymást.

Sem szárazon, sem iszappal vastagon bevont verzióban nem szórakoztat. Tegnap este olyan érzésem volt, valami ilyen sportot nézek, pedig a résztvevők talpig ruhában, jólfésült gyűlölettel szorongatták egymás nemesebb szervét.

Az egyik "sportoló" a kormánypártot, míg a másik az ellenzéket tűzte az ágyékkötőjére. Horn Gábor a Republikontól és Mráz Ágoston Sámuel a Nézőpont Intézet vezetője.

Vicces is lehetett volna a csata, de nem volt az. Arra kellett rájönnöm (nem először és nem vagyok egyedül ezzel a "rájövéssel"), hogy a vita mindenről szólt, csak arról nem, amiről szólnia kellett volna.

Drága urak! Időszerű lenne tudomásul venni, hogy elveszítették a kétharmadot! A Fidesz is, a "demokratikus baloldal" is. Tényszerűen értem a kétharmadot. Az ország kétharmada ívesen tesz a kormánypártra is, az ellenzéki pártokra is. Nem kérjük, nem szeretjük, nem akarjuk.

Ehhez képest arról folyt a parttalan vita, ki kit pofoz le a tapolcai választásokon. Orbán Viktor (nyilván) vízen járva közelíti meg a helyszínt, Gyurcsány Ferenc pediglen ürgebőrbe varrt gitárral lövi ki az ellenzék szemét. A szemét!

Úgy tűnik, a mindenféle oldalak képtelenek tudomásul venni azt, hogy nem két őrületesen gigantikus párt titáni harcáról szól az életünk. Mi több: képtelenek felismerni, hogy nem az emberek vannak a pártokért, hanem ennek éppen az ellenkezője az igaz. A kormánypárt óhajtja lebirkózni az ellenzéki pártokat, buzdítják a szurkolóikat, lelkesítik a tömeget, hogy őket, csak őket segítsék hatalomba.

Az ellenzéki pártok is pont ugyanezt teszik. 

A nézőtér pedig lassan teljesen kiürül. Nem azért van zaj, mert sokan drukkolnak a lelátókról. Azért van nagy zaj, mert a néhány - végsőkig kitartó - szurkoló rohadtul hangosan üvöltözik. De szavazni nem hangerővel szokás, hanem darabra megy. Nem ér húsz szavazatot minden decibel.  

Az ország népének teli van a szamócamintás napozója a pártok marakodásával, mocskolódásával, hazugságaival, üres igéreteivel, péppé csócsált jelszavaival, korruptságával, mohó hatalomzágyával, pénzéhségével.

Nem mi fogunk sorompóba szállni egyik, vagy másik párt érdekében. Nem dolgunk.

A pártok, pontosabban a politkusok szálljanak sorompóba az ország, mindannyiunk érdekében! Ez a dolguk, nem a nyűves pártjaikat szolgálni. De legelőször a politkusok szálljanak le a magas lóról, amin eleve is fordítva ülnek.

Lassan írom, hogy a politikusok is értsék.

Nem a Fidesz fontos. Nem a KDNP, ami nem csupán nem fontos, de nem is létezik.

Az MSZP sem fontos.

A DK sem.

Az LMP sem.

A Jobbik sem.

Ezek csak agyatlan betűszavak, tartalom nélküli halmazok. A mi pénzünkből élve önmagukért léteznek. Nem nekünk, polgároknak kell értük tenni. Miért kellene? A pártoknak, a politikusoknak kell az országért tenni.

Hogy élhető, fejlődő, demokratikus hazánk lehessen végre.  

Ezt kell felismerni a pártoknak, a politikusoknak. Ha nem sikerül, akkor nekünk sem marad más választásunk, mint erősen szurkolni. Hogy kinyírják végre egymást.