Néha bennem is felmerült, hogy tényleg, miért foglalkozunk ilyen sokszor a holokauszttal, mért kell, a több mint hetven évvel ezelőtti borzalmakkal foglalkozni?

Tényleg törődjünk már az élőkkel, és zárjuk már le ezt a témát.

Az utóbbi pár évben viszont megerősödött bennem az a vélemény, hogy nem lehet lezárni, mert mi magunk nem hagyjuk, de nem is hagyhatjuk, amíg kibeszéletlen a múlt!

Van egy barátom, aki zsidó, ez más demokratikus országban nem számít, de itt Magyarországon igen. Barátom életének nagyobbik részét úgy élte le, hogy tulajdonképpen azt sem tudta, hogy zsidó vagy sem. Nem volt lényeges, magyarnak tartotta magát, neki is felpezsdült a vére, amikor meghallotta a Szózatot vagy a Nemzeti dalt, neki is a Himnusz volt a legszebb. Számára is a hősiesség eposza volt az Egri csillagok, Jókai, Rejtő, Gárdonyi, Fekete, regényein, Radnóti, Ady, Petőfi, József Attila, Arany, Pilinszky versein nevelkedett.

Ez az elmúlt években elveszett számára!

Elvették tőle azok, akiknek fontosabb volt a zsidósága, mint embersége! Elérték, hogy az én barátom, ott tart, hogy inkább vallja magát zsidónak, mint magyarnak!

... és hány ilyen ember van!

Nem is olyan régen, egy Jobbikos - Gárdás rendezvényen vettem részt, amiről akkor írtam is, és ezen az eseményen, az egyik nagyon, de nagyon mélységesen mélymagyar azt mondta nekem:
"A zsidók nem magyarok, azok csak zsidók, és semmi keresnivalójuk Magyarországon!"

2014-ben ott voltam az Élet Menetén, mert nekem fontos volt! Ott kellett lennem, mert az „élet menete” nem csak a zsidóságról szól számomra! Az „élet menete” minden megnyomorított, megkínozott, vallásában, nemében, etnikai alapon elnyomott, meggyalázott ember mellett ott áll!

OTT KELL, HOGY ÁLLJON!

A tavalyi hetvenedik évfordulóra, németek is jöttek, akiknek nagyszülei, dédszülei részt vettek a zsidók deportálásában Magyarországról. Végig meneteltek visszafelé, a régi Bécsi úton, a határtól Budapestig. Azon az úton, ahol magyar csendőrök és nyilasok hajtották 70 éve a zsidókat, ki az országból, mint a barmokat a vágóhídra. Tiszteletre méltó volt a németek jelenléte, főleg, hogy fiatalok, az egykori SS tagjainak leszármazottai, jelenlétükkel demonstráltak a fasiszta eszmék ellen!

2015. április 12-én, 15 órától, ismét lesz „élet menete” Budapesten, indul a Dohány utcai zsinagógától.

Én pedig idén újra ott leszek, mert ok az van, sajnos bőven.

Nálunk Magyarországon újra divat lett mocskos zsidózni, cigányozni, buzizni!
Nálunk fasiszták beszélhetnek újra nyíltan fajelméletről, zsidó kérdésről.
Nálunk Prohászka Ottokárról lehet elnevezni iskolát, utcát, közintézményt, Horthy Miklósnak lehet szobrot állítani.
Nálunk lassan hős lesz a nyilasokból és azokból a csendőrökből, akik embereket, kínoztak meg, vertek halálra.
Nálunk Magyarországon Ságvári Endre, József Attila, Ady Endre, Szabó Ervin neve leverésre került és kerül, iskolák, közintézmények faláról!
Nálunk az emberi erőforrások minisztere tagadhatja nyíltan a roma holokausztot!
Nálunk az ország miniszterelnöke Orbán Viktor nyíltan megtagadhatja Európához való tartozásunk jogát, és beszélhet arról, hogy mi nem „brüsszelita népség” vagyunk, hanem „fél ázsiai népség”
Nálunk a gazdasági menekült, az „bűnöző”, akit ki kell toloncolni az országból!
Nálunk a TEK akár több éve, évtizede Magyarországon élő, egykori menekülteket, azóta egzisztenciát szerzett és megbecsült embereket utasít ki az országból, terrorista veszélyre hivatkozva.
Nálunk a náci megszállás kezdetének állított emlékművet a kormány és nem a náci megszállás végének emlékére!

... és mert tudom, hogy fogtok reagálni „kedves fasiszta barátaim”, egy kérdésem van hozzátok!

Mit szólnátok, ha valaki azt mondaná nektek:


„A JOBBIKOS ILLETVE, MAGYAR GÁRDA, STB. TAGJAI NEM MAGYAROK, AZOK CSAK A JOBBIK, MAGYAR GÁRDA, STB. TAGJAI, és SEMMI KERESNIVALÓJUK MAGYARORSZÁGON!”

Engem biztos felháborítana ugyanúgy, mint ahogy bárki magyarságát, aki annak vallja magát, meg meri bárki kérdőjelezni, bármilyen alapon!