Előző cikkemben megírtam (itt), hogy hiába kapálózik Orbán, a Tapolcai vereségben megkerülhetetlen felelőssége van neki is, és a Fidesznek is.

Ám nem csak neki: a baloldal is felelős a Jobbik előretöréséért!

Az MSZP – azon túl, hogy két-három darabra szakadt –, a 2010-es vereség óta nem talált magára, és nem talált magának olyan karizmatikus vezetőt, vezért, aki képes lenne magával vinni az elégedetlenkedő tömegeket.

Szinte egyéb sem zajlik a baloldal háza táján, mint személyeskedő vita és helyezkedés; annyi pénze még most is van a pártnak, hogy néhány figurát eltartson, annyi bizottsági hely akad még náluk is, hogy a pozícióba jutott személyek tíz körömmel ragaszkodjanak helyükhöz, hiszen gyakorlatilag ebből élnek. Elég, hacsak végignézzük az elmúlt öt év meghatározó személyeit – a valóban baloldalon persze –, és máris felmerül a kérdés: ugyan ki léphetne Orbán helyére ezen az oldalon, ha mondjuk hirtelen le kéne cserélni? Mesterházy? Tóbiás? Molnár Zsolt? Gyurcsány? Bajnai?

Nyilvánvaló, hogy egyik sem pályázhatna komoly eséllyel egy általános választáson a miniszterelnöki posztra, és – kockáztassuk meg – talán nem is lenne jó, ha valamilyen csoda folytán elnyernék ezt a posztot.

Nem akarok itt külön-külön személyi elemzésekbe bocsátkozni, legyen elég annyi, hogy markáns, az emberek tömegeit megszólítani képes, hiteles és kikezdhetetlen – de legalább eddig még nem kikezdett – vezető nélkül a baloldal legfeljebb a bizonytalanok táborát fogja növelni, nem a sajátjukat.

Pedig ideje lenne lábra állni végre! A Tapolcai választás jól mutatja, hogy a Fidesz hatalma a vége felé jár, amit most látunk kormányzati és „közeli körök” szintjén, az már csak amolyan „haláltánc”, végjáték-tivornya.

Tessék megnézni, mennyire működésképtelenné vált Orbán kormánya. Természetesen nem abban az értelemben, hogy nincs, ne lenne ügyintézés – bár már az is akadozik rendesen –, hanem abban, hogy eltűnt az a koherens kormányzati koncepció, ami az előző ciklust jellemezte. Az sem volt jó irány, rettenetesen tönkretette az országot, de legalább volt! Mára már ilyen sincs.

És ez az a pillanat, amikor a demokratikus ellenzéknek talpra kellene állnia! Felelős, hiteles, karizmatikus személlyel az élén, érthető, jó, és jól artikulált programmal „bombázni” az embereket.

Emlékeznek még rá, hogy mit csinált a Fidesz a 2006-os vereség után? Rendezvény rendezvény hátán, fáradhatatlanul járták az országot, gyűlések gyűléseket követtek, míg az emberek elsöprő többsége tényleg el kezdte hinni, hogy van más lehetőség is mint az MSZP, hogy van más kiút a válságból. És ezt a hitet még az sem rendítette meg komolyan, hogy hiába kapott teljhatalmat Orbán, nem tudta kivezetni az országot a válságból, nem, hogy javított volna az emberek helyzetén, életén, inkább rontott rajta, és ezzel együtt is meg tudta nyerni a 2014-es választást, méghozzá azt is kétharmaddal!

Ha előző cikkemben azt írtam, hogy igenis van felelőssége Orbánnak – és a Fidesznek, mely megtűri őt a nyakán – a Jobbik előretörésében, akkor itt le kell szögeznünk, hogy legalább ugyanakkora felelőssége van a Fidesz elhatalmasodásában a baloldalnak.

A Jobbik pedig dagad, nő, mint az áradással fenyegető víz.

Félre kellene tenni minden személyes érdeket és személyeskedő vitát, legalább egyszer csak és kizárólag az ország érdekeit nézni, és felállni minél előbb, igazi vezetőt találni, mögé állni, és segíteni őt abban, hogy mindenki beállhasson mögé, akinek nem tetszik Orbán fél-diktatórikus rendszere, és nem akar maga fölé egy - még ennél is veszélyesebb -, másik diktátort.

Ezt a munkát senki nem fogja a baloldal helyett elvégezni. Nőhetnek a földből akár gomba mód a különböző kisebb-nagyobb civil szerveződések, az országot a politika kell, hogy irányítsa, és az politikusokat követel. Nem jó szándékú, tisztességes amatőröket, hanem igenis pragmatikus profikat.

Tessék szépen körülnézni, megkeresni ezt az embert, aztán ha megvan, el is hinni róla, hogy valóban ő az!