A pszichopata bűnözők agyi felépítése olyan anomáliákat mutat, amelyek lehetetlenné teszik számukra viselkedésük megváltoztatását a büntetés vagy a jutalom után. - írja a Le Figaro.

A pszichopataként diagnosztizált bűnözők agyának egyes zónái nem reagálnak a szankciókkal vagy jutalmakkal való nevelésre - derítette ki a montreali egyetem és a londoni King’s College pszichiátriai intézete kutatóinak munkája.

A kutatók három csoport neurológiai felépítését tanulmányozta. Az egyik csoport 12 pszichopata bűnözőből, a másik 20 olyan bűnözőből állt, akik nem voltak pszichopaták és a harmadik csoport 18, jó mentális egészségnek örvendő emberből, akiknek soha nem volt dolguk az igazságszolgáltatással. A volt rabokat annak idején gyilkosságért, erőszakért, gyilkossági kísérletért vagy agresszióért ítélték el.

A mágneses rezonancia által alkotott képek alapján a kutatók meg állapították, hogy a pszichopaták agyának két olyan zónája, amely kapcsolódik az érzelmek kezeléséhez, az empátiához, a morális ítélőképességhez, a szürke állomány és a fehér anyag szintjén anomáliákat mutat. Az agynak ezek a régiói szerepet kapnak a jutalom és a büntetés értékelésében is.

A résztvevőket ezután aszerint értékelték, hogy miként tudják magatartásukat módosítani cselekedeteik pozitív vagy negatív következményei szerint. Egy olyan egyszerű teszt teljesítése után, mint képek asszociációja, jutalmakat vagy büntetéseket kaptak jó és rossz pontok formájában.

A pszichopatáknak nem sikerült okulniuk egyikből sem, nem változtattak magatartásukon.

A kutatók a tesztek kitöltése alatt vizsgálták a résztvevők agyi tevékenységét is és megállapították, hogy a pszichopaták abnormális válaszokat adtak a szankciókra. A nem pszichopata bűnözők agyi működése viszont hasonló volt a bűnt soha el nem követőkéhez.

A pszichopaták agya másként van felépítve. Több közöttük a visszaeső, mert nem reagálnak jól a rehabilitálási programokra. A kutatók szerint, mivel agyi anomália van a dolog mögött, ezt az új ismeretet fel lehet használni az erőszakos cselekedek megelőzésében és azokban a magatartási terápiákban, amelyeknek célja csökkenteni a visszaesések számát.

Mivel a bűncselekmények többségét olyan emberek követik el, akiknek magatartási problémák vannak már gyermekkorukban, úgy gondolják, hogy javítani kell a gyerekekkel végzett terápiákat, ami hozzájárulhat a jövőbeni erőszakkockázat csökkentéséhez.