A peszticidekkel elég gyorsan és aránylag olcsón megszabadulhatunk a nem kívánatos növényektől illetve bogaraktól. 

Már régen tudták egyes emberek, hogy a só, fűst és egyes növények segítenek abban, hogy távol tartsák a kártevőket, gyomnövényeket és tartósabbá tegyék az élelmiszereket is.  A sumérok kénnel védekeztek a rovarok és az atkák ellen, a kínaiak arzént és higanyt használtak a tetvek és más kertevőkkel szemben. Az rómaiak olajos permetet, hamut, lúgot használtak védekezésként. 

1934-ben egy svájci vegyész, Paul Müller  felfedezte a DDT (diklór-difenil-triklór-etán) a modern rovarölőt. 1943-ban került kereskedelmi  forgalomba és használták mezőgazdasági területen, házakon, embereken, állatokon, elterjedt az egész világban.  A DDT annyira veszélyes, hogy képes egy permetezés után a rovarok 90% - át elpusztítani, valamint akkor is megmenti a növényt, ha már a kártevők elszaporodtak rajta, erre más vegyszer nem képes. A II világháború óta több millió dollárral adtak el belőle.  Az Egyesült Államokban 527 millió kg peszticidet használnak évente, 1990 óta, ők a legnagyobb fogyasztók. Ennek három-negyedét a mezőgazdaságban használják fel. Hazánkban sincs másképp, mivel már vidéken is használják ezeket a szereket, sokan helytelenül.

Természetesen több előnye is van, gondoljunk azokra a rovarokra, amelyek betegségeket terjesztenek, mint például a malária. Több száz millió ember életét mentették meg ezek a szerek. Egy másik előnye, hogy a termények egy harmadát mentik meg, a madarak, a rovarok, a gombák és a gyomnövényekkel szemben. Nem beszélve arról, hogy a költségeket jóval csökkenteni lehet a használatukkal.

A peszticidek helytelen alkalmazási problémái:

A felhasznált peszticid 90%-a nem éri el a neki szánt növényt, viszont a környezetében számos kárt tesz, mint például a méhekben vagy más haszon növényekben.

A rovarirtó szerek soha nem pusztítják el a célzott faj 100%-át, így az ellenálló egyedek túlélik és olyan egyedeket hoznak létre, amelyek ellenállóbb génekkel rendelkeznek.

Egyik legrosszabb mellékhatása a peszticidek használatának, hogy kiirtunk olyan rovarokat, akik szabályozták a kártevők számát.

A DDT jó oldható, nagyon toxikus és stabil tulajdonságainak köszönhetően, évtizedekig megmaradnak a környezetben. A víz és a talaj segítségével, megtalálhatjuk jóval távolabb az eredeti céljától. 

Az emberi szervezet 90 %-nál megtalálható a klórozott szénhidrogén maradvány, ami a peszticidekből származik, mivel több évtizede használja az emberiség, képtelenség kikerülni azt.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint, egy milliárd ember szenved akut peszticid mérgezésben és 200 ezer ember hal meg évente. A hosszútávú peszticid hatás fontos szerepet játszik a rákos megbetegedésekben. Minden termést, ami a szupermarketben veszünk, gombaölőszerrel is kezelnek, ezért fontos, hogy megmossuk fogyasztás előtt.

Mit tehetünk a peszticid használattal szemben?

A vetésforgó megakadályozza, hogy kialakuljon egy kártevő populáció. Évente változtassuk a növények ültetési helyét.

Biológiai védekezés során például alkalmazunk egy baktériumot, ami megöli a lepkék és molyok lárváit. Használjunk nagyon kevés vegyszert és csak akkor, ha nagyon muszáj. Fontos, hogy figyelmesen elolvassuk a használati utasítást. 

Használjunk kesztyűt, maszkot, permetezés közben!

Amerikában betiltották a  DDT használatát, viszont folyamatosan gyártja más országoknak, ahonnan később importálja a termést, majd késztermékként elfogyasztja. A sors iróniája lenne?