200 évvel ezelőtt április 10-én az Indonéz szigetvilághoz tartozó Sunbawa-szigeten található Tambora vulkán kitört, amit mai napig a leghatalmasabb, emberek által feljegyzett, vulkánkitörésként tartanak számon. 2010-ben Európában mi is megtapasztalhattuk az izlandi Eyjafjallajökull vulkán aktivizálódásakor, hogy milyen súlyos következményei lehetnek egy ilyen kitörésnek. Míg azonban az európai légi közlekedés néhány hét után helyreállt, addig a Tambora tombolásának évét, 1815-öt sokan csak a nyár nélküli esztendőnek emlegetik, nem véletlenül.

A Tambora ugyanis olyan nagy mennyiségű kéndioxidot bocsátott a levegőbe, hogy évekbe telt mire az lebomlott az atmoszférából, addig is lehűtve ezzel a bolygónkat. Ez jelentős visszaesést eredményezett a mezőgazdaságban, ami éhínséget és járványokat idézett elő a Föld északi féltekén. Feljegyzések arról is szólnak, hogy az emberek termés híján kénytelenek voltak patkányokat és macskákat enni.

Vulkanológusok legújabb vizsgálata szerint 30 százalék esély van arra, hogy egy Tamborához hasonló mértékű vulkánkitörés bekövetkezzen ebben az évszázadban. A tudósok megvizsgálták, hogy az elmúlt 10 ezer évben a különböző országokban milyen gyakran törtek ki vulkánok, és ez alapján egy kockázati rangsort állítottak össze, aminek élére Indonézia került, mint legveszélyeztetettebb ország.

A tudósok azt is figyelembe vették, hogy mennyien élnek a Földön a különböző vulkánok kitörési zónáján belül, ami 100 km-es távolságot jelent, és egészen elképesztő számadatot kaptak: több mint 800 millió ember esik bele ebbe a zónába.

Indonézia után egyébként a Fülöp-szigetek, Japán, Mexikó, Etiópia, Guatemala, Ecuador, Olaszország, El Salvador, valamint Kenya következnek a veszélyeztetettségi rangsorban. Különösen nagy bajba kerülhetnek a szigetországok, melyek evakuálása sokkal nagyobb erőfeszítésbe kerülne, mint szárazföldi országok esetében. Ide tartozik többek között Montserrat, St. Vincent és a Grenadine-szigetek, Nyugat-India, Dominika, az Azori-szigetek vagy Costa Rica.

A vulkánkitörések elleni leghatékonyabb módszer a vulkánok folyamatos megfigyelése. Feljegyzések alapján a Tambora 1815-ös kitörését is megelőzték az árulkodó jelek, már 1812-től kezdődően. Mivel azonban a Tambora azelőtt több mint ezer évig szunnyadt, senki sem gyanakodott kitörésre, ami végül több mint 10 ezer ember gyors halálát idézte elő 1815-ben. Ugyanakkor még mindig rengeteg olyan vulkán van, melyet egyáltalán nem vagy csak időszakosan tartanak megfigyelés alatt, ezek pedig továbbra is veszélyt jelentenek az emberre nézve.

A vulkanológusok összeszámolták az 1600-as évek óta feljegyzett vulkánkitörések áldozatait is, ami szerint 278 ezren hunytak el vulkánkitörés következtében. Érdekesség, hogy az áldozatok 58 százalékát mindösszesen öt kitörés okozta – ezek között van a Tambora is. A populáris tévhittel ellentétben csupán 887 ember halt meg az áldozatok közül láva miatt, míg a leggyakoribb halálos tényező a piroklasztszórás volt (33 százalék), azaz a törmelékek gyors lezúdulása a vulkán kitörési zónáján belül.

Forrás: Livescience