A jelenleg működő pénzrendszer egyre nagyobb problémákat okoz, mert mesterségesen gerjeszt pénzhiányt, következesképpen nyomort és munkanélküliséget. Nem csodaszer, de ebben a helyzetben sokat segíthet a helyi pénz.

Amikor a Gyurcsány-kormány volt hatalmon, egyre többen érezték azt, hogy a nyomor növekszik. A vállalkozók pedig azt, hogy csökken a kereslet szolgáltatásaikra, vagy éppen termékeikre. Az Orbán-kormány alatt ugyanezek a problémák jöttek elő újra es újra. Bár a szegénység továbbra is tömeges Magyarországon, valami igazán érdekes dolog történt piciny hazánkban. A kormány bizonyos területeken - főleg a turizmusra igaz ez - pénzeket, még pontosabban pénzhelyettesítő eszközöket, azaz utalványokat hozott forgalomba. A hatás nem maradt el: növekedett a hazai idegenforgalom, a szállodák vendégekkel teltek meg. Ám míg a belföldi turizmust támogatta az Orbán-kormány, addig a helyi pénzek elterjesztésére gyakorlatilag semmit sem volt hajlandó költeni. Az ok nyilvánvaló: a mindenkori kormányoknak tőlük függő, kiszolgáltatott önkormanyzatok kellenek, amiket kényük-kedvük szerint irányíthatnak. De ez a gyalázatos helyzet kezd megváltozni, mert egyre több város és település dönt a pénzügyi önállósodás mellett. Megelégelve az állandó pénzhiányt és az ebből fakadó társadalmi konfliktusokat saját zsebből finanszírozzák a forintot helyettesítő helyi pénzeket, amelyek idővel lehetővé teszik a gyatrán működő jelenlegi pénzrendszertől való elszakadást. Nézzük, mi a helyzet ezen a téren Magyarországon.

Sopronban - nem kis mértékben Perkovátz Tamásnak köszönhetően - 2010 májusában kibocsátották a soproni kékfrank nevű pénzhelyettesítő papírutalványt. A forint és a helyi pénz átváltási arányát 1:1-ben határozták meg és ez lett a gyakorlat a többi helyi pénz esetében is. A soproni fejlődést jól jelzi, hogy míg 2011-ben 411 elfogadóhely volt a városban, ma 547 van. Győrben például 34 helyen fogadják el a soproni kékfrankot, tehát az utalvány nem kizárólag Sopronban használható csak. Becslések szerint több tízmillió forint értékű kékfrank forog Sopronban és környékén.

Az észak-balatoni térségben 2012 márciusában 7 helyi önkormányzat összefogásával született meg a balatoni korona. Az utalványt ma már 211 helyen fogadják el fizetőeszközként, azaz egyre jobban terjed. Elsősorban Veszprém, Balatonalmádi, Balatonfüred, Várpalota, Nemesvámos, Litér és Tihany lakói használhatják. Sajnos, arról nincs információ, hogy mekkora összegben forog balatoni korona a térségben. De legalább forog és ez a lényeg.

A 18 ezres lélekszámú Hajdúnánáson a korábbi példákon felbuzdúlva 2012 júliusában jelent meg a bocskai korona. A hírek szerint a helyi önkormányzat 15 millió forintot különített el a helyi pénz elkészítésére. Nyugodtan mondjuk ki: megérte. A különböző címletű bankók gyönyörűek, de a lényeg az, hogy a helyi lakosok használják és meg is szerették őket. 2013 szeptemberére már mintegy 100 millió forint értékben gyártottak le bocskai koronát, amiből mintegy 30 millió forintnyi került forgalomba - azaz a helyi gazdaság vérkeringésébe. Először csak 2-3 szazalék volt a helyi üzletek bocskai koronában mért forgalma, majd ez szép lassan felkúszott 10 százalékra. Teljesen világos, hogy a helyi pénz megnövelte a helyi vállalkozások forgalmát - a forint esetében semmi ilyesmi nem történhetett volna meg.

Jöjjön egy negyedik, szívet-lelket melengető igaz történet. Baranya megyében található egy kevesebb, mint 400 főt számláló zsáktelepülés, Alsómocsolád. Néhány éve még súlyos adóssággal küzdött a helyi önkormányzat, majd tett egy komoly lépést: 2013-ban Magunk kenyerén elnevezéssel gazdasagfejlesztési programot hirdetett meg. A tízmillió forintos támogatással indult program részekent elkészíttették saját helyi pénzüket, az egykor a környéken fosztogató betyárról, Rigac Jancsiról elnevezett rigacot. A cél az volt, hogy megkönnyítsék a helyben megtermelt áruk cseréjét (Hajdúnánáson már volt van ilyen hatása a bocskai koronának). A gazdaságfejlesztési program láthatóan működik a telepulésen: a munkanélkuliségi mutatók nem rosszabbak, mint Magyarország más részein, és a helyiek szívesen használják a rigacot. Valami tehát beindult még ezen a nehéz helyzetu kis településen is.

A helyi pénzek lassú, de megállíthatatlan terjedése azt bizonyítja, hogy van megoldás a helyzet javítására. A helyi közösségek megmenthetők, a nyomor és a munkanélküliség pedig fokozatosan csökkenthető egy helyi fizetőeszköz alkalmazásával. Az ausztriai Wörglben a 30-as evek elején elkezdett (és az Osztrák Nemzeti Bank által akkor megfojtott) csodálatos gazdasági kísérlet a 2010-es évek Magyarországán (is) folytatódik.