A helyzetet ismerve, sokan tudni vélik, hogy Kárpátalján egyre nagyobb nyomorral kell szembenézni. A kelet-ukrajnai háború még tart és a sorozások is folytatódnak, ez jelzi, hogy még közel sincs vége az országban uralkodó feszült állapotoknak. A politika destabilizálódásával, a gazdasági válság erősödésével csak tovább éleződik a konfliktus a társadalom alappilléreit képező családok és az állam között. Egyre fogy a türelem, és a kilátástalannak ítélt helyzet radikális változásokra sarkallja a sorozással, a munkahely hiányával küszködő embereket.

Kárpátalja turisztikailag páratlan lehetőségeket kínálna az utazni vágyóknak normális körülmények között. A finanszírozások híján járhatatlan utak azonban megnehezítik a közlekedést, és az infrastruktúra egyéb hiányosságai is visszavetik a látogatók számát. Rend és tisztaság fenntartása nehézségekbe ütközik: a szemét gyakran ellepi nemcsak a kulturális szempontból értékes látnivalókat, de köztereket, utcákat is. Higiénés okokból sem kellemes hulladékok között sétálni, ahogy a szagok terjedése sem biztosítja a jó közérzetet.

Az anyagi források hiánya mutatkozik meg az élet minden területén. Így az egészségügyben is. A falusi rendelők évek óta küzdenek orvoshiánnyal, ami kihat az egészségügyi kontroll, szűrővizsgálatok rendszerességére. A lakosság általános egészségi állapotáról pontos számadatok nincsenek.

Sajátságos megoldások születnek influenza és egyéb panaszok kezelésére. Ha nincs kéznél orvos, marad a házi praktika, ami nem mindig szerencsés megoldás a bajra. Az orvosok helyébe lépő felcserek sokszor jobban megállják a helyüket a gyógyításban, mint a diplomás doktorok; helyben tartózkodva gyorsabban tudnak a betegek segítségére sietni. Sajnálatos tény, hogy egyre kevesebben vannak, és ez a szám a jövőben – várhatóan – tovább fog csökkenni. Az egészségügyi ellátásban nélkülözhetetlen eszközökről kénytelenek a rendelők lemondani: a régiek vagy elavultak, vagy egyáltalán nincsenek. Az egészségügyi dolgozókra nagy felelősség nehezedik; miközben az állam vég nélkül követel, nem biztosítja a rendelők működéséhez szükséges alapvető feltételeket sem.

Kárpátalja legtöbb településén küzdenek a gonddal, hogyan biztosítsák zökkenőmentesen az egészségügyi ellátást a lakosság számára. A kisgyermekes családok vannak a legnagyobb bajban, mivel az oltásokhoz szükséges vakcinák rendszerint hiányoznak. Korábban az állam gondoskodott az időben történő oltásokról, ma már csak az anyák felelősségérzetére lehet apellálni. Ha a szülő meg tudja oldani, akkor átviszi gyermekét a legközelebbi magyarországi település rendelőjébe, és ott adatja be a szükséges védőoltást. Mondani sem kell, mekkora költséggel jár egy-egy ilyen kiruccanás, és nem mindenki engedheti meg magának, hogy finanszírozza a – kárpátaljai szemmel nézve – drága gyógyszereket, kezeléseket.

A társadalom szegregációja visszafordíthatatlannak látszik; akkora szakadék tátong egyes osztályok között, hogy az áthidalás lehetetlen és nincs meg az akarat sem a helyzet változtatására. Az újgazdagok és az épphogy tengődő családok nem értik egymás nyelvét, ami nagy baj, tekintve az ország reménytelen állapotát. A helyzetet bonyolítja, hogy az egészségügy kezeletlen problémája növekedésnek indult és nemcsak az – elvileg ingyenes kezeléseket képtelen kifizetni a lakosság egy része, hanem immár kétségesek a csecsemőkori oltások időben történő beadása is.

A jövő alakulását tekintve, szomorú kép körvonalazódik, ha arra gondolunk, mi lesz a következménye a kötelező oltások elmaradásának. Várhatóan olyan betegségek ütik fel a fejüket, melyekről azt hittük, hogy sikerült legyőzni. A TBC jelenleg is ad okot aggodalomra, mert különböző formái elvétve, de előfordulnak. S ha tekintetbe vesszük, hogy nem mindenki megy el orvoshoz, érthető az átlagpolgárok aggodalma. A betegség nem válogat, és sokszor a higiéniára ügyelő, gondos lakos fertőződik meg.

Látva a nyomortelepek szaporodását Kárpátalja egyes részeiben, felmerül a kérdés: mi következik? Egyelőre a cigány kisebbség az, mely kéregetve, járókelőket megszólítva próbál élelemhez, ruhához jutni. Sokszor tolakodóan házhoz is mennek, és könyörögnek ezért, azért. A kárpátaljai magyar falvakban nagy létszámban élnek, betelepülve a faluba vagy tábornak nevezett tömbökben. Főleg városokban érezhető a csüggesztő helyzet, amikor az útszéleken koldulnak immár rendszeresen. Helyzetük kétségbeejtő, és figyelmeztet egy közelgő problémára, ami nem más, mint az elhanyagoltságból származó mindenféle nyavalya. Jelenleg e kisebbség kiszolgáltatottja a társadalomnak, de fordítva is igaz, mivel az elmúlt években az ország családbarát politikájának köszönhetően a cigányság egy része 5-10 gyermeket is vállalt a havi juttatások reményében. Meggondolatlan hozzáállásuk a társadalomra terhelte a gyermekeket, mivel ritkán tudják biztosítani számukra a megfelelő ellátást és az iskoláztatást. E gyerekek alultápláltak, s kortársaikkal összehasonlítva jelentősen elmaradnak a fejlődésben.

A kárpátaljai egészségügy viszontagságos jelene hatással lehet a szomszédos Magyarországra is, ahová a helyiek közül sokan átjárnak orvosi kezelésekre is. A kétlakiság jellemző sok családra, ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szociális helyzet ilyen nagymértékű és gyors léptékű romlása befolyásolja a közeli magyar települések életét is. Közösen kell megoldást találni és feltérképezni, hol vannak azok a válsággócok, melyek potenciális veszélyt jelenthetnek a lakosság egészségére. A szükséges óvintézkedések – orvosi kontrollok, szűrések, tájékoztatások - megtételével adott esetben talán megelőzhető lesz egyes betegségek járványszerű elterjedése.