Jurgen Otto és David Hill a napokban publikálták legfrissebb tanulmányukat a Maratus elephans-nak elnevezett pávapókfajról a Peckhamia hasábjain. Az ugrópókok (Salticidae) valamelyest kilógnak a nyolclábúak közül, ám a közéjük tartozó pávapókok még közöttük is igazi különcöknek számítanak. Az Ausztráliában honos ízeltlábúaknál a hímek esetében egy különleges ernyő figyelhető meg a potrohon, amely nyugalmi állapotban eköré van csavarva. A színes mintákkal tarkított ernyőnek elsősorban a pávapókok násztáncánál van szerepe (erre érdemes rákeresniük az olvasóknak a videómegosztó portálokon, hiszen egy valóban nem mindennapi látványban lehet részük). A Maratus elephans sem véletlenül kapta a nevét - a faji megnevezés az elefántokra utal. Ha figyelmesen szemügyre vesszük a pók potrohán kirajzolódó mintázatot, hamar megérthetjük a névválasztás okát... mintha csak a hatalmas növényevő profilját látnánk. Jól kivehető az "ormány", az "agyarak", a hatalmas "fülek" és természetesen a "szemek" is.

Hozzá kell tennünk az esethez, hogy a kutatók már régebben is találkoztak a Maratus elephans egyedeivel, csakhogy azok nem élő példányok voltak. Jurgen Otto még 2012-ben tett látogatást a sydney-i Australian Museum egyik raktárában, ahol a  földrészen fellelhető ugrópók-fajokat kezdte el tanulmányozni. A pókok szakértője ennek során úgy vette észre, hogy két egyed feltehetően egy mindaddig le nem írt fajhoz tartozhat. Éppen ezért Otto felkerekedett, hogy kiderítse az igazságot a dologgal kapcsolatban. Utazásának végállomását a múzeumi gyűjteményben feltüntetett információk határozták meg. A helyszín nem volt más, mint az Új-Dél-Wales államában található Tamworth és környéke.

Aki azt hiszi, hogy a szakértő dolga nagyon egyszerű volt, hatalmasat téved. Az ilyen esetekben még korunk hipermodern technikai eszközei sem garantálják az expedíció sikerességét (ezt sajnos maga Jurgen Otto is megtapasztalta jó pár alkalommal). A Maratus elephans egy alig fél centis (mindössze 4,5 milliméteresre nő meg) apróság, amely ráadásul villámgyorsan mozog. Ám a próbálkozások és a türelmes várakozás végül meghozta a maga gyümölcsét: sikerült élő példányokat találni a már említett környéken. Jurgen büszkén osztotta meg ismerőseivel a pókról készített fényképeket Facebook- és Flickr-profilján.

A Maratus nem a hozzáértők bevallása szerint eddig 38 fajt foglal magába, ám Otto meg van győződve afelől, hogy még legalább 25 faj vár arra, hogy lejegyezze őket a tudomány. Cikkünk főhőséhez a Maratus volans és a Maratus pardus áll a legközelebb.

Forrás: iflscience.com

Fotó: Jurgen Otto