Jurgen Otto és David Hill a napokban publikálták legfrissebb tanulmányukat a Maratus elephans-nak elnevezett pávapókfajról a Peckhamia hasábjain. Az ugrópókok (Salticidae) valamelyest kilógnak a nyolclábúak közül, ám a közéjük tartozó pávapókok még közöttük is igazi különcöknek számítanak. Az Ausztráliában honos ízeltlábúaknál a hímek esetében egy különleges ernyő figyelhető meg a potrohon, amely nyugalmi állapotban eköré van csavarva. A színes mintákkal tarkított ernyőnek elsősorban a pávapókok násztáncánál van szerepe (erre érdemes rákeresniük az olvasóknak a videómegosztó portálokon, hiszen egy valóban nem mindennapi látványban lehet részük). A Maratus elephans sem véletlenül kapta a nevét - a faji megnevezés az elefántokra utal.

Hirdetések

Ha figyelmesen szemügyre vesszük a pók potrohán kirajzolódó mintázatot, hamar megérthetjük a névválasztás okát..mintha csak a hatalmas növényevő profilját látnánk. Jól kivehető az "ormány", az "agyarak", a hatalmas "fülek" és természetesen a "szemek" is.

Hirdetések

Hozzá kell tennünk az esethez, hogy a kutatók már régebben is találkoztak a Maratus elephans egyedeivel, csakhogy azok nem élő példányok voltak. Jurgen Otto még 2012-ben tett látogatást a sydney-i Australian Museum egyik raktárában, ahol a  földrészen fellelhető ugrópók-fajokat kezdte el tanulmányozni. A pókok szakértője ennek során úgy vette észre, hogy két egyed feltehetően egy mindaddig le nem írt fajhoz tartozhat. Éppen ezért Otto felkerekedett, hogy kiderítse az igazságot a dologgal kapcsolatban. Utazásának végállomását a múzeumi gyűjteményben feltüntetett információk határozták meg. A helyszín nem volt más, mint az Új-Dél-Wales államában található Tamworth és környéke.

Aki azt hiszi, hogy a szakértő dolga nagyon egyszerű volt, hatalmasat téved.

Hirdetések

Az ilyen esetekben még korunk hipermodern technikai eszközei sem garantálják az expedíció sikerességét (ezt sajnos maga Jurgen Otto is megtapasztalta jó pár alkalommal). A Maratus elephans egy alig fél centis (mindössze 4,5 milliméteresre nő meg) apróság, amely ráadásul villámgyorsan mozog. Ám a próbálkozások és a türelmes várakozás végül meghozta a maga gyümölcsét: sikerült élő példányokat találni a már említett környéken. Jurgen büszkén osztotta meg ismerőseivel a pókról készített fényképeket Facebook- és Flickr-profilján.

A Maratus nem a hozzáértők bevallása szerint eddig 38 fajt foglal magába, ám Otto meg van győződve afelől, hogy még legalább 25 faj vár arra, hogy lejegyezze őket a tudomány. Cikkünk főhőséhez a Maratus volans és a Maratus pardus áll a legközelebb.

Forrás: iflscience.com

Fotó: Jurgen Otto  #tudomany