A Kelet-Ukrajnában, több mint 1 éve zajló orosz-ukrán háború szomorú gazdasági hatása a hrivnya elértéktelenedése, vásárló erejének jelentős meggyengülése. A Kárpátalján élő magyarok is egyre inkább érzékelik, hogy az országban káosz uralkodik, s a kereskedelemben az árak elszabadultak. A boltokban egyre inkább követhetetlen az áremelkedés, mondhatni sokkolja a lakosságot a 10-13 hrivnyás kenyérár.

Az alapvető élelmiszerek jelentős drágulása viseli meg leginkább az átlagembert, akinek 1000-2000 hrivnyából, azaz 30-50 euróból kellene megélnie havonta. A nyugdíjasok között akad, akinek havi jövedelme nem haladja meg az 1000 hrivnyát sem. Elképzelhető a kétségbeesés, amivel a családok nap mint nap küzdenek, mivel a kiadások aránytalanul megnőttek a bérekhez képest. A helyzet iróniája, hogy épp most drágul az áram- és a gázfogyasztás, aminek köszönhetően sokaknak meg kell küzdenie a nélkülözés mellett a hideggel is.

Magyarország szolidaritást vállalt a legszegényebbekkel, és egyházi, illetve civilszervezetek összefogásával adománygyűjtésbe kezdett a kárpátaljai emberek javára. Hónapok óta szerveződnek az akciók, hogy az anyaországi emberek jóindulatára apellálva láthassák el Kárpátalja legrászorultabbjait alapvető élelemmel, ruházati cikkekkel vagy éppenséggel egy-egy kazánnal. A szép gesztus kétségkívül életmentő: a vérző sebeket bekötöző, de nem gyógyító. Ennek függvényében születtek meg azok a gondolatok, hogy a kárpátaljai családoknak munkára van szükségük elsősorban, mert így mindenkinek lehetősége nyílna, hogy érdemben végzett tevékenységért kapjon méltó bért.

A folyamatosan érkező segélyszállítmányok csak átmenetileg enyhítenek az ellátási gondokon, de a probléma megoldása stabil munkahely megteremtésében keresendő. A facebookon és más hírportálokon is közzétett felhívást tekintve, Popovicsné Palojtay Márta, a Család és Élet civil szervezet egyik vezetője tette meg az első lépést a valódi segítségnyújtás felé azzal, hogy rámutatott, hogyan lehetne hosszú távon hasznára lenni a kárpátaljai polgároknak. Tény, hogy az ukrán-magyar határ menti településekről már sokan elhagyták az országot, munkát, megélhetést keresve idegen földön. Nemcsak Magyarország, de Ausztria, Hollandia, Anglia, Cseh- és Németország is kedvelt célpontjai a zömmel fizikai munkát vállaló férfiaknak és nőknek. Előfordul, hogy családok hagyják el az országot, rábízva magukat a bizonytalanra. Szerencsésebb esetben ismerősökön keresztül helyezkednek el egy-egy munkahelyen, melyek hellyel-közzel kielégítőek az adott személy számára.

A jelenleg elképzelhető megoldások közül a legideálisabb a kárpátaljai magyarok számára az otthonról végezhető távmunka lenne, mellyel kivédhető, hogy családok szakadjanak szét hónapokra. Férj a feleségtől, gyermek az apától búcsúzik el úgy, hogy nem tudja, mikor látja a legközelebb. Minden lehetőséget megragadva kérik a helyiek a magyarországi munkáltatókat, hogy ha távmunkát tudnak felajánlani, tegyék meg, mert ezzel életeket menthetnek meg. A kárpátaljai egyházakon keresztül biztonságosan megtehetőek ezek a felajánlások, melyek tolmácsolásával sok család gondja megoldódna az ukrajnai helyzet normalizálódásáig.