Adva van két hír. Pontosabban rengeteg hír van, a vonatra lóval felszállni óhajtó polgártól kezdve Petőfi újfent megtalált csontvázáig, de az én fantáziámat két hír ragadta meg. Az egyik: Vlagyimir Putyin úgy eltűnt, mint az imént emlegetett Petőfi Sándor, nemzetünk jeles költője. De ameddig Petőfi csontjait a kazánkirályként ismert Morvai Ferenc szívós munkával megtalálta Barguzinban, addig Putyint senki sem találja.

Vannak olyan híresztelések, miszerint az orosz politikus plasztikai műtét okán bujdokol. Talán időszerűnek érezte felvarratni a mellét, hogy heroikusabban tudjon feszíteni a fotókon. Ha mégsem kebelészeti beavatkozásra feküdt kórházba, akkor talán a ráncait tölteti fel. Picit aggódom, nehogy olyan jól sikerüljön a műtét, hogy végül senki nem hiszi el: ez a babapopsi-sima orcájú, dús fürtű ifjonc maga a nagy Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin. 

Ennek komoly veszélye van, gondoljunk csak éppen a Morvai által fellelt Petőfi csontvázra! Mert arról is kiderült, hogy egykori jogos tulajdonosa kevéssé lehetett Petőfi Sándor, amennyiben hölgynemű volt. Putyin hogyléte is nagyon fontos, de valahogy engem jobban izgat a tervezett paksi beruházás. Ami vagy lesz, vagy nem. Esetleg talán.

Szakértők és amatőrök vadul nyilatkoznak az üggyel kapcsolatban. Kormányközeli hozzá-nem-értő egyenesen nem is érti a problémát, hiszen nem is kérdés, természetesen lesz paksi bővítés! Ha nem vehetünk fűtőelemet az oroszoktól (mert a gaz Unió belekötött az ügyletbe), majd veszünk máshonnan! Az ecseri piacon, teszem azt. Igaz, hogy nem egy laposelemről van szó, ami többnyire kompatibilis a másikkal és gond nélkül ki tudjuk cserélni a zseblámpában akkor is, ha más márkát veszünk, mint legutóbb. Speciel az atomerőművek fűtőelemei esetében ez nem így működik, de ne legyünk kicsinyesek.

A kompatibilitási problémáknál engem például sokkal inkább az érdekel, hogy mi történik abban az esetben, ha mégis meghiúsul a beruházás?

Nem bővítünk, ez idáig rendben van. A világ nem dől össze, rengeteg idő van még Paks I. üzemidejéből. Bőven van 4-5 év gondolkodni, hogy az atomenergia mellett milyen alternatív energiaforrások állnak rendelkezésre, a teljes energiaszükségleten belül hogyan lenne jó megosztani a forrásokat. Van még idő arra, hogy szakemberek megvitassák. Van idő pályáztatni, kiválasztani az országnak leginkáb kedvező megoldást, kivitelezőt, beszállítókat. Ugyanis két évtizedig biztosított az energiaellátásunk. Tehát nem ez izgat.

A titkos szerződés annál inkább. Egészen pontosan az, mit írt alá suttyomban Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin és Orbán Viktor az éji homályban.  Ha esetleg olyan szerződést, minek alapján a magyar állam (ezek mi vagyunk, keményen dolgozó gyíkemberek) akkor is köteles fizetni, ha a beruházás valamely okból nem jön létre, akkor szívás van. Nem kicsi, hanem nagy. Azt is jó lenne tudni, mikor kell megkezdeni a törlesztést. Az a gyanúm, még a beruházás megkezdése előtt. Ha húzódik a beruházás, esetleg egyáltalán meg sem valósul, akkor mi van?

Ez mennyibe fog nekünk kerülni? Mennyit bukunk rajta? Úgy értem, az országban keményen szívó kispolgárok mennyit buknak? A következő kérdés: a keményen-nem-dolgozó nem-kisemberek mekkorát szakítanak az üzleten? Név szerint lenne jó tudni. Már csak azért is, hogy személyesen fejezhessük ki a hálánkat a havonkénti láthatások alkalmával.