Kormányablakot avattak Mórahalmon. Ennyi tán elég is lehetett volna, de úgy tűnik, hogy a Csongrád megyei település polgármesterének ez nem volt elég, és az esemény fényét egy ovis csoport emelte, akik szebbnél szebb verseket mondtak és énekeltek a kormányablakról. Mennyire jó, mennyire hasznos, hogy van ez a hely, ahol ügyeket lehet intézni, lakcímkártyát meg forgalmit szerezni. Olyan szavakat adtak óvodások szájába, amelyeket majd az iskolában kellene megtanulnia. Egy gyereknek ebben a korban nem ezt kellene megtanulnia. Hanem mondjuk egy népdalt, ha már itt tartunk.

Jó dolog a kormányablak, én is többször jártam ott ügyet intézni. Most mégis sikerült egy annyira cikis és lejárató műsort készíteni, ami évek szisztematikus építkezését látszik lerombolni. Az ovisok cukik, de a tény, hogy kormányablak-dicsőítő verseket szavalnak, azzal véleményem szerint nem azt a hatást érik el, amit szerettek volna: emberek gyertek hozzánk ügyintézni! Helyette inkább elutasításban lesz része.

Ez egy propaganda-műsor volt, ez nem kétséges. Nem tetszik, hogy gyerekek szájába adják a dicséretet, mert ők aranyosak, rájuk nem lehet haragudni. Kedves politikusaink! Kérem, hogy ne használják fel céljaik elérésére gyermekeinket, ne rontsuk meg idejekorán a lelküket! Ha már ott vannak szerencsétlenek, akkor legalább énekeljenek el olyan dalokat, amit az oviban tanultak, és ott sokféle dalt tanulnak, tudom jól. És ez még nem is mutatna olyan rosszul. 

Az eset pontos lenyomata a mai magyar valóságnak. Vannak, akik szerint ez felháborító, közéjük tartozom én is. Azonban olyanok is akadnak, akik szerint mindez megengedhető, sőt egy nagyon szép gesztus. Szép gesztus az lett volna, ha nem felsőbb kérésre (az utasítás erős szó lenne) történik, és a gyerekek mondjuk eléneklik a Bújj, bújj zöld ág kezdetű dalocskát. Helyette kaptunk egy versikét egy bizonyos Kovács Katalintól, Mi is az a kormányablak címmel. Borzalmas, igazi propagandaszöveg. 

Félelmetes, hogy ez a kormány még azt sem tudja jól tálalni, amit éppen jól csinál...