Különös népség vagyunk mi, magyarok. Miközben meg vagyunk győződve róla, hogy nálunk szebb, okosabb, bátrabb nemzetet nem hordott még a hátán a Föld, olyan mély elszántsággal és vad szenvedéllyel gyűlöljük egymást, ami már igazolni látszik, hogy valamely távoli galaxisból származtunk erre a bolygóra.

Jóformán minden erről szól, mióta sikerült letelepedni az őseinknek a Kárpát-medencében. Valószínűleg előtte sem volt ez másként, csak akkor egyszerűbben mentek a dolgok. Szépen lenyilazták egymást a  vitázó felek és le volt tudva az ellentét. Ma már nem illik sem bunkósbottal agyonverni, sem ló farkához kötni egymást, pedig igény az lenne rá.

Szinte bármikor és bármi okból képesek vagyunk egymásnak esni. A jelnelegi (de a múltbeli) politikai helyzet is ennek köszönhető. Szerintem. Ha jól belegondolok, most is az számít, hogy "csak a másik ne!" A "másik" semmit ne! Ne kerüljön vezető pozícióba, ne jusson előbbre, ne boldoguljon, ne legyen boldog. Lehetőleg meg se szólaljon, levegőt se vegyen. Hogy ki a "másik", az szinte mindegy is. Valójában mindenki "másik", aki nem én vagyok.

A jelenlegi kormány baklövéseit, hibáit és bűneit még a híveinek egy jelentős része is látja, de inkább uralkodjon Orbán Viktor az idők végezetéig, mintsem hogy visszajöjjenek "azok". "Azok" alatt értsen mindenki azt, akit és amit csak akar. Szocialisták, liberálisok, baloldaliak, ami tetszik.

Nagyon szeretünk "nép"-ben, "nemzet"-ben gondolkodni, pontosabban gondolkodni nem igazán szeretünk, csak beszélni. Természetesen úgy, hogy közben kirekesztjük azokat, akik más véleményen vannak, máshogyan gondolkodnak, mást akarnak. Mindenki mindenkit kirekeszt, az a tökéletes élet titka! A kormány hívei mindenkit ballibsinek  titulálnak, aki nem tud rajongani az orbáni rendszer zavaros eszméiért.

A másik oldalról mindenki Orbán-imádó, aki nem azonosul a baloldali eszmékkel.

Az csak hab a tortán, hogy a lakosság döntő hányada sem nem bal,- sem nem jobboldali. Bármit jelentsen is ez, mert ebben az országban a magát baloldalinak nevező pártok egyike sem baloldali, a jobboldalinak nevezett Fidesz pedig véletlenül sem jobboldali. A legtöbb embert ez nem is igazán érdekli, csak normális módon élnének, ha lehetne. De nem lehet, mert harcolunk! Utolsó vérig, lehetőleg.

Ha megyünk, visszük magunkkal ezt a sajátos mentalitást. Ha valaki benéz egy külföldön élő magyarokból alakult  csoportba, sikítva menekül. Ha egynél több tagja van a csoportnak, garantáltan perceken belül megindul az áskálódás, klikkesedés, kirekesztés. Magyar magyartól ne is próbáljon segítséget, tanácsot kérni idegen országban, mert egyrészt kiröhögik, másrészt megszívatják. Csak úgy, szórakozásból. Mert miért ment oda, miért nem olyan okos, ügyes, találékony, élelmes, szorgos, tanult, mint a másik? A "másik" természetesen mindig mi vagyunk.

Tudunk gyűlölködni határokon belül, de a távolság sem jelent akadályt. Mióta elterjedt az internet, akár országokon átívelő gúnyolódás-irígykedés-gyűlölködés is gond nélkül megvalósítható.

Nincs az a pénz, hogy elismernénk: tévedtünk. Kizárt! Mi nem, kivétel nélkül mindig csak a másik téved. A másik a hülye. Mivel a másik is így gondolja, nincs megoldás. Se megoldás, se összefogás.

Az itthon élők orrolnak azokra, akik elmentek. A külföldön élők azokra, akik maradtak. A pedagógusok nem állnak ki a gyerekekért. A gyerekek és a szülők meg a pedagógusokért. A taxisok tesznek a tűzoltók problémáira, a tűzoltókat hidegen hagyja a mentősök baja. A vasutasokkal nem fognak össze a buszosok, a rendőrökkel az orvosok, a bírók nem állnak a közmunkások mellé. Valójában a pedagógusok sem állnak a pedagógusok, a bírók a bírók mellé. Senki, sehová.

Ennél tökéletesebb táptalaj nem létezik egy hatalom- és pénzéhes politikai bűnszövetkezet számára. Egy ilyen országgal mindent meg lehet tenni. Elég bedobni a köztudatba, hogy egy esetleges kormányváltás azt jelenti: jönnek vissza a kommunisták! Vagy elég éreztetni, hogy amennyiben emelik az egyik szektor bérét, a másik szektor nem jut forrásokhoz. Hohó! Akkor neki se legyen!

A fő elv az, hogy ha nekem rossz, legyen rossz a másiknak is! Ne csak rossz legyen, hanem rosszabb! Mert akkor nekem máris jobb, ha neki is rossz! Ezer éve vergődünk ebben a gödörben és nem tudom, valaha kijutunk-e belőle?

Eszembe jutott egy régebben olvasott történet. Pontosan nem emlékszem, ki mesélte. Egy magyarországon élő külföldi üzletember. Kérdezte tőle a riporter, mi a kedvenc vicce. Valahogy így hangzott:

"Meghal egy fickó, és a pokolra jut. Lemegy, találkozik az ördöggel, akitől megtudja, hogy egy kicsit várnia kell. Az ördög felajánlja, hogy ameddig várakozik, addig körbevezeti: a pokol első bugyrát szögesdrót kerítés veszi körül, gépfegyveres őrök vigyáznak az elkárhozott lelkekre.
– Ez az orosz pokol – mutatja az ördög. 
A következő bugyorban nincs se kerítés, se őrök, csak egy "Austritt verboten" feliratú tábla.
– Ez pedig a német pokol – magyarázza az ördög, – nem is kell őr, mert mindenki látja a kiírást.
Az utolsó bugyorban nincsenek sem őrök, sem kerítés, sem tábla, mégis itt van a legnagyobb tömeg.
– Hát ez meg milyen bugyor? – kérdezi a fickó.

– Ez a magyar pokol – mondja az ördög, – ide még tábla sem kell, mert ha valaki megpróbál elszökni, a többiek azonnal visszarántják."

Tudom, aljas vagyok, minden baj okozója. Én vagyok ilyen. Egyedül én. Senki más.

Az emberek egyesével csodálatosak, okosak és jók. Tömegben ostobák, gonoszok és rosszindulatúak. 

 Ne szeresd, amit leírtam, de legalább gondolkodj el egy percre!