Minden úgy kezdődött, hogy a nyugdíjról kezdtünk vitatkozni. Kinek mennyi lenne elég, körülbelül mennyire számíthat. És erre megkapta a nyugdíj korhatár betöltésével, 43 éves munkaviszony után a kedves "bácsi", hogy innentől havonta 59.000.-Ft-ból kell megéljen. Igaz, hogy az elmúlt 15 évben minimálbérre volt bejelentve, de kérem, erről ő nem tehet. És akkor sem megbecsült összegű fizetést kapott a munkája után. Így indult a parázs vitánk a rendszerről, a lehetőségekről és egyáltalán arról, hogy mi mit is tehetünk az "öngondoskodás" terén.

Egy kis szösszenetben, gyors fejszámolással átlagolva az alábbi összegek jöttek ki:

Például 2 gyerek, 3 év különbséggel születve, 20 éven keresztül, havi 2x10.000.-Ft megtakarítás szükséges a jövőbeni taníttatásukra, életbe indításukra.

Apa és anya, nyugdíjra 20 éves koruktól 2x10.000.-Ft összeget "öngondoskodik".

Már havi 40.000.-Ft-nál járunk.

Otthon teremtésre, 4 éven keresztül havi 20.000.-Ft Lakáselőtakarékosság (ebből sajnos az önerő nincs meg, tehát kettő kellene) és még mindig ott tartunk, hogy az önerő van meg, tehát onnantól még jön egy hitel törlesztése, ami Forint alapon körülbelül annyival számolható, mint a havi lakáselőtakarékosság megtakarítása.

Tehát eddig havi 80.000.-Ft-ot számolok 20 éven keresztül, egy 50 nm-es lakótelepi lakás megszerzésével két gyerekkel.

Rezsi, legyen 30ezer. (De csak akkor, ha kapnak bérletet a felnőtt tagok munkába járáshoz!)

És ne feledkezzünk meg a legfontosabbról, hogy amit megkeresünk, annak csak a 90%-ával számoljunk, hisz 10%-ot a biztonsági tartalékképzésre el kellene rakni, ha esetleg valami elromlana, ha munkanélküli lesz az egyik "tag", akkor ugye legalább fél éves családi költségvetés meglegyen (bár a mai helyzetben két év körülbelül új munkát találni, akkor igen csak jó sokat kellene tudni félre tenni).

Hol is tartok? 80.000+30.000+(20.000 bérlet)+20.000 (biztonsági tartalék)=150.000.-Ft eddig.

Egy hónapra az élelmezés 4 főre, szerintem 200-250.000.-Ft alsó hangon.

Tehát eddig 350-400.000.-Ft/hó amit meg kellene tudni keresni, úgy hogy se nagy lábon nem élnek és éhen se halnak. Nem ruházkodnak, nem mennek moziba, nem mennek színházba, könyvet se vesznek, újságot se, semmit nem vesznek, tehát a kulturális élet kizárva. Csak a fennmaradást számoltam. 20 évvel számolva, ha nem jön közbe semmi egyéb előre nem látható nagyobb gond. És ha az ember nem érzi, hogy "él", akkor tönkremegy minden. Kapcsolat, ember, egészség. Tehát szerintem jelenleg havonta minimum 300.000.-Ft-ot kellene keresni havonta és 500.000.-Ft-os fizetéssel már egy emberhez méltó életet lehetne élni.

Megnézve a magyar átlagkeresetet, ami 150.000.-Ft-ra van kiszámolva, éppen hogy eléri ezt a szintet. De nem ez a jellemző. Mert a 150.000.-Ft egy átlag. Átlaga a 1.500.000.-Ft-os vezetői munkabérnek és a 70.000.-Ft-os alkalmazotti bérnek is. Tehát addig, míg a béreket nem rendezik Magyarországon, bárminemű "öngondoskodás" szinte lehetetlen. És akkor felvetődik a következő kérdés, mi lesz azzal a rengeteg emberrel aki egy életet végigdolgozna életben van még, nagy idős (gondolok itt a 70 éves korig kitolódó nyugdíjkorhatárra) és egészségileg sincs rendben. Mi lesz velük?Mi lesz így velünk? Mit is kéne tenni?