Néhány nappal ezelőtt elborították London utcáit a Plan nevű jótékonysági szervezet legújabb reklámkampányának hirdetései, mely ezúttal a gyermekházasság tragikus következményeire hívja fel a figyelmet.

A Plan elnevezésű nemzetközi gyermekjóléti szervezet több, mint 75 éve áll a fejlődő országok gyermekeinek szolgálatában. Elsősorban a gyermekek jogaiért harcolnak, azért, hogy a szegényebb térségek gyermekei is megfelelő szociális és egészségügyi ellátást kapjanak.

Hogy ők is színvonalas oktatásban részesüljenek, megteremtve ezáltal a lehetőséget egy kevésbé küzdelmes és kiszolgáltatott életre, mely sokszor a szüleiknek jutott.

Legújabb – Because I am a Girl elnevezésű – kampányuk középpontjában a gyermekkorban kötött házasságok ellen emelnek szót. Az akció keretében mindenkinek lehetősége van 5 fonttal támogatni a szervezetet, ezért cserébe egy különleges gyűrűt kapunk, melyen a következő felirat áll: end child marriage – vagyis, vess véget a gyermekházasságoknak!

A karikagyűrű a szeretet és az egység szimbóluma kell, hogy legyen egy kapcsolatban, azonban ennek ellent mond az, mikor egy védtelen gyermeket belekényszerítenek egy házasságba, mely egyenes út a teljes elszigetelődéshez, megfosztva őket ezáltal jogaiktól, önálló döntéseiktől, szabadságuktól – olvasható a Plan gyermekjóléti szervezet honlapján.

A felhívás mottója: Give child marriage the finger – vagyis „Ints be a gyermekházasságnak!”, mellyel arra szólítják fel a támogatókat, hogy hordják a gyűrűt a középső ujjukon, „intsenek be veleJ”, amiről készítsenek egy szelfit, és osszák meg az #endchildmarriage twitter oldalán.

A gyermekkorban kötött házasságokkal kapcsolatos statisztikák kétségbeejtőek: a fejlődő országokban minden harmadik lányt még 18 éves kora előtt férjhez adnak, illetve körülbelül

70 000 fiatalkorú hal meg évente szülés következtében, mivel a szervezetük még nem áll készen egy gyermek kihordásához és annak világra hozatalához.

A gyermekházasságoknak az afrikai országokban, a Közel-Keleten és Indiában van a legnagyobb hagyománya, melynek okai főként a hatalmas szegénységre és kilátástalanságra vezethetők vissza. A vőlegény általában készpénzzel, haszonállatokkal, vagy más értéktárgyakkal fizet a menyasszonyért, mely segítségre az ara családjának általában nagy szüksége van, hogy etetni, öltöztetni és jó esetben iskoláztatni tudják a család többi tagját.

Az ott élők számára ez egy sok évre visszanyúló tradíció, azonban a nyugati világ értékrendje szerint nem más, mint egy kegyetlen szokás, mely ellen minden lehetséges eszközzel harcolni kell. Ennek leghatékonyabb módja az lenne, ha fel tudnánk hívni az érintett országok vezetőinek figyelmét a jelenség súlyos következményeire, azonban ez egyenlőre csak álom, mivel sajnos ez a probléma csak egy a sok közül, mellyel meg kell küzdenie a fejlődő országok első embereinek.