Már a cím sem teljesen igaz. Nem kicsit, nagyon. 

Olvasom a híreket, nézem az összefoglalókat a tegnapi napról. Március 15. Közös ünnepünk, a miénk, magyaroké. Gondoltam én. Már nem tudom, mit gondoljak. Nem értem. Illetve értem, de elfogadni nem tudom. Nem is akarom. Mert nem lehet elfogadni a gyűlöletet, feneketlen ostobaságot.

A  központi ünnepség olyan volt, amilyen. Nem túlságosan fontos. A miniszterelnök beszéde is olyan volt, amilyen nálunk jelenleg (negyed százada jelenleg) a politika, úgy általában. Manipulatív, zavaros, szóvirágoktól giccses. Semmi szokatlan. De a háttérben zajló eseményeket visszanézve ordítani tudnék dühömben. 

Ide nem tölthetek fel videót, de talán jobb is így. Aki szeretné, megtalálja. Talál tucatszám, más és más helyszíneken, más szereplőkkel. Holott ilyen felvételnek nem lenne szabad léteznie. Ilyen gondolatoknak nem lenne szabad létezniük. Elmondom, mire gondolok: néhány ellentüntető, a színpadtól távol. Nem engedték őket a szónok közelébe, talán helyesen. A kormány hívei mellettük, előttük elhaladva juthattak közelebb Orbán Viktorhoz, a híveknek rendezett külön ünnephez. Mert ez történik évek óta: külön ünnep van a kormány feltétlen híveinek. Ebből, de a nemzetből is kirekesztve mindazokat, akik máshogy gondolkodnak. Bármiről máshogy. Bármiről gondolkodnak.

Ha emberek csoportjai nem értenek egyet valamiben, (főleg, ha politikai, világnézeti a különbözés) akkor elkerülhetetlen a vita, érvelés, akár keményebb szavak, veszekedés is. Ez benne van a pakliban, teljesen normális dolog. Normális kiállni egy pilitikai eszme mellett, de normális demonstrálni ellene, amennyiben úgy érezzük helyesnek. De, amit megörökítettek a felvételek, az távol áll mindentől, ami normális, ami ésszel felfogható, ami elfogadható. A kormány ellen demonstrálókat, sajtómunkásokat, interjút készíteni igyekvő külföldi újságírót körülfogó embertársaink viselkedése. Ők a kormány hívei. Biztosan vannak értelmes, intelligens hívek is. Ők nem azok. Ők tünetei mindannak, amitől szenved ez az ország.

Hatvan feletti emberek, zömében nők. Koruk alapján a múlt rendszerben voltak fiatalok. Volt munkájuk, fizetésük, hozzá tudtak jutni a közoktatáshoz, az egészségügyi ellátás természetes volt számukra. Abban az időben bárki tudott vásárolni könyveket, újságokat (akár irodalmi újságokat is). Minden településen működött művelődési ház, voltak könyvtárak. Az iskolákból, de a munkahelyekről is szervezett, természetes módon, rendszeresen el lehetett jutni színházba, operába. Vidéki városokban, falvakban, tanyákon is voltak irodalmi estek, színházi előadások, író-olvasó találkozók, zenés rendezvények. A tanyán lakóknak mozgó könyvtár vitte az olvasnivalót. Tudom, rossz volt a múlt rendszer, ezer hibával és bűnnel terhes, de ez így volt. Ezt eltagadni nem lehet. Ezért ezeknek az embereknek nincs, nem lehet mentségük a feneketlen tudatlanságra, az alapvető gondolkodási képesség tökéletes hiányára. 

A modern technika nem tegnap tört be a világunkba. Bárki meg tudja tanulni az internet használatát, a számítógép kezelését. Ez nem korfüggő. Ma már nincs olyan információ, ami hozzáférhetetlen lenne az ország mégoly távoli zugában is. Aki meg tudja fizetni az internetet, az hozzá tud férni. Sokan, a mélyszegénységben élők kiszorulnak ebből a lehetőségből, de a március 15-i ünnepségen megjelentek nem ebből a körből kerültek ki, ez biztos.  Számukra minden adott volt régen is és most is ahhoz, hogy tájékozódjanak a világ, az ország dolgaiban és önálló véleményt alkossanak. Minden adott ahhoz, hogy érvekkel, logikus magyarázatokkal indokoljanak meg valamit, ami hitük szerint érdemes erre. Számtalan embert ismerek, akik hasonló feltételek mellett intelligens, művelt, értelmes emberként élik az életüket és az életkoruk nem csupán a ráncaik számát, hanem a bölcsességüket is gyarapította.

A jelenlegi kormány jelenlegi híveinek ez a csoportja azonban elfecsérelte az éveit. A zsigeri gyűlölet, amivel reagálnak mindenre és mindenkire, akinek nincs a szíve fölé tűzve a "Viktor" feliratú szívecskés kitűző, elképesztő és elfogadhatatlan. Mindegy, mit és miért gondol másként a másik. "Dögölj meg"..."hazaáruló"... "pusztulj el" ... "szégyelld magad" ... "büdös libsikomcsi". Ennyi az érvrendszer. Tőlük, akik biztosan nem szenvedtek az elmúlt rendszerben, hiszen akkor már a "legvidámabb barakk" felirat virított a homlokzaton. Talán az "átkosban" ugyanezzel a vakhittel támadtak arra, aki azt a rendszert kritizálta (bár ez akkor nem volt egyszerű) és ugyanúgy felvették az ünneplőt, vonultak biztosítani az akkori rendszert feltétlen hűségükről. Biztonságban - ha megfosztva is egy csomó lehetőségtől - élték le életük nagyobbik részét, most a nyugdíj biztonságában élik a másik részét. Hiszen a nyugdíjat nem lehet elveszíteni, mint egy munkahelyet. Az van, jön minden hónapban. A nyugdíj, amit talán annak az embernek kell megtermelnie, akit olyan feneketlen gyűlölettel támad meg azért, mert nem ért egyet a jelenlegi politikával. Tudom jól, sokan alig élnek meg a nyugdíjból, ledolgozott évtizedeik ellenére. Azt is tudom, hogy a kirovó-felosztó rendszer nem igazságos, de ez van. Nem a nyugdíjasokat kritizálom.

El lehetne intézni azzal, hogy ilyen ez a generáció. De ez nem igaz. Nem ilyen. Ez a generáció tudósokat, művészeket, nagyszerű gondolkodókat, bölcs embereket is magában foglal. Ismert és kevéssé ismert, híres és névtelen - az életet bölcsen szemlélő - emberek is tagjai ennek a generációnak és ennek a társadalomnak.

Annak a kormánynak, annak a politikának buknia kell, amely a zsigeri gyűlöletre, az ostobaságra, fanatikus vakhitre épül. Mindegy, milyen eszme, mindegy, milyen ország, mikor és ki a vezetője, kik a kiszolgálói. Buknia kell, mert értelem nélkül nem működik egy társadalom. Tartósan nem működik. Vagy változik, vagy elpusztul. 

Tudom, aki olvassa ezt a cikket, az magától is tudja mindezt. Akinek kellene, az nem fogja olvasni, elgondolkodni sem fog. Sem ezen, sem máson. Mégis el kellett mondanom. Mert az én felelősségem is.