A felnőtt, munkaképes lakosság számára minden év első hónapjai az adóbevallás körüli hercehurcáról szólnak. Az ember nehezen szánja rá magát, főleg hogy idő- és energiaigényes, arról nem is beszélve, hogy nagy trauma szembesülni az adózott összeg mennyiségével.

Tekintve, hogy az emberek sokszor enyhítik maguk bánatát kárörömmel, vagy azzal a gondolattal, hogy az adott helyzet lehetne sokkal rosszabb is, itt egy gyógyír az adózók számára. Gondoljanak bele, hogy mennyivel nehezebb lett volna a sorsuk az ókori Egyiptomban!

Nemrégiben fordítottak le egy görög nyelvű cserépdarabot, melynek szövege hatalmas adóösszegről tanúskodik. Az ismeretlenek, akiknek neve nem olvasható ki a szövegből, 75 talentum ingatlanforgalmi adót voltak kötelesek befizetni, melyre rárakódott további 15 talentum pótdíj. A talentum eredetileg sumer-babiloni eredetű tömeg- és pénzegység volt, melyet minden ókori nép átvett, de értéke koronként és területenként változott.

Hogy a 90 talentum mekkora irdatlan összeg volt, azt jól mutatja, hogy a cseréptáblára feljegyzett időszakban, i.e. 98-ban X. Ptolemaiosz idején egy talentum 6000 drachmának felelt meg, azaz 90 talentum 540 ezer drachmát tett ki. Hogy még jobban szemléltessük a viszonyokat, egy egyiptomi kétkezi munkás nagyjából évi 18 ezer drachmát keresett, úgyhogy az is bizonyos, hogy az adózók dúsgazdagok lehettek a korabeli egyiptomi körülmények között.

Miután ebben az időszakban a legnagyobb címletű érme a 40 volt, ez azt jelenti, hogy 150 ilyen érme adott ki egy talentumot, azaz 13 500 kellett a 90 talentum kifizetéséhez. Catharine Lorber, az egyiptomi numizmatika egyik szaktekintélye szerint ez így összesen több mint 100 kilogrammot nyomott, amit az illetékeseknek kellett eljuttatni Diospolis Magna (ismertebb nevén Théba vagy Luxor) egyik állami bankjába.

Szerencséjükre a Ptolemaioszok idején Egyiptomban adószedők gondoskodtak az adók begyűjtéséről, az úti és kezelési költségeket pedig nekik kellett állniuk. Nagyobb összegek esetén, mint amilyen ez a 90 talentumnyi is volt, kosarakban szedték össze a pénzt, amit szamarakkal szállíttattak el.

A pótdíjra a szakértők szerint egyébként azért kerülhetett sor, mivel az adózók az összeg egy részét nem ezüstben fizették be. Ezt még abban az időszakban is megkövetelték az adózóktól, amikor az ezüstérme még nagyon ritka volt.

Forrás: Live Science