Felrobbant a magyar média arra a hírre, hogy Ráhel, Orbán Viktor miniszterelnök legidősebb lánya, legalábbis kifogásolható angol nyelvtudásról tanúbizonyságot téve, töltötte fel információkkal Linkedin-profilját.

A svájci École Hoteliere Lausanne turisztikai magánegyetem Executive MBA (EMBA) 12 hónapos mesterképzésén 15 millió forintos tandíj ellenében okuló Ráhel korábban már felháborodott azon, hogy Magyarország miniszterelnökének lányaként bizony gyakran előfordul, hogy a sajtó érdeklődésének középpontjába kerül.

Valószínűleg most sem lesz elragadtatva attól, hogy a média, szakmai közösségi oldalán hibás angolsággal közzétett önéletrajzában vájkál-turkál. És tulajdonképpen majdhogynem jogosan. Ugyanis Ráhel sokat tett azért, hogy elég sokak elég bősz haragját kivívja maga ellen. Ha másért nem, azért a kijelentéséért mindenképpen, hogy az állami közbeszerzéseket futószalagon elnyerő férjével saját lábukon állnak, és természetesen kizárólag saját erejükből boldogulnak. Persze akkor sem aratott osztatlan sikert, amikor családi fotói internetre való felkerülése miatt, jogi lépésekkel fenyegette a nagyérdeműt. És a többi, és a többi.

Tehát ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg egy igen drága nemzetközi intézetben tanul, hogy friss diplomásként azonnal bekerült a szállodaiparba, idegenforgalomba, következésképpen most is a neves Kempinskiben dolgozik, és saját bevallása szerint négy idegen nyelven beszél, akkor nem csodálkozzon, hogy lesznek, akik elvárják tőle, hogy fontos szakmai múltját-jelenét néhány helyes, angol nyelvű sorban képes legyen leírni.

Sajnos nem sikerült. Ellenben sikerült kétszer is elírni a department (=osztály, részleg) kifejezést departmen-re, a role (=szerep) szó helyett pedig a hasonlóan ejtett roll, azaz zsömle, avagy zsömleszerű péksütemény kifejezést alkalmazta. És ha ez nem volna elég, a housekeeping szóból ugyancsak kifelejtett egy e betűt, de ez már igazán szóra sem érdemes.

Úgyhogy felmerül a kérdés: illik-e a miniszterelnök lányának angolul tudnia? És most nem az elírásokra gondolok, hanem a szerep és a zsömle szavak kimagyarázhatatlan, evidens, a hiányos nyelvismeretből fakadó összemosására. Nos, igaz, hogy Svájcban – a némettel, olasszal, franciával és rétorománnal ellentétben – nem hivatalos nyelv az angol, de ha valaki az ország első emberének hozzátartozójaként mindenáron szeretné a világ tudomására hozni személyének fontosságát, sokoldalúságát, és keresi a reflektorfényt, akkor finoman fogalmazva is: elvárható. Szóval nem gáz, de kínos.

Ezért mint annyiszor korábban, most is jobb lett volna „csendben maradni”.