Sajnálatos módon nem tudtam személyesen részt venni az 1848-as forradalmat és Orbán Viktor miniszterelnököt köszöntő ünnepségen, ezért kénytelen voltam beérni a televízió előtti örvendezéssel. Meg kell állapítanom: Orbán Viktor! Mi több: Viktor!

Ennyi hülyeséget, ilyen rövid idő alatt, ilyen töménységben még nem sikerült hallanom, pedig olykor az Echo Tv. műsorába is belepillantok. Na, de ez a mai beszéd korszakos jelentőségű volt számomra.

Először is: végre sikerült egy normális öltönyt felvennie országunk fejének. Ez önmagában is elismerésre méltó. A pódium felé tartva senki kezét nem óhajtotta megcsókolni, ami szintén üde színfolt ebben a csúf, szürke világban. Aztán beszélni kezdett, én pedig dermedten hallgattam.

Kezdésnek világossá tette, hogy a piciny magyar nemzet körül van véve hatalmas, homlokig felfegyverzett, vérszomjas és aljas ellenségekkel. Most is, nem ám csak régen! 

"Nyugatra fordulva a németül beszélő népek világa, a mindig jól szervezett, a gazdasági válságokat is a javukra fordító kancellárok világa. Keleten a nálunk százszorta nagyobb katonanépek világa. Délre a félhold hatalmas embertömegei. Köztük áll a magyar haza. " - mondta a miniszterek elnöke.

Itt vagyunk mi, hősies és a szabadságért harcoló nép, a minket legázolni akaró, ellenséges és irígy népek tengerében. De mi kitartunk, mint egy átlátszó állványzat! Ezt ugyan a magam részéről nem igazán értettem, de a "Viktor!"-t kiabáló szurkolóknak nagyon tetszett a hasonlat.

Voltak muszkák, labancok, kurucok is, valamint azt is megtudhattam, hogy Abraham Linkoln Kossuth Lajos beszédére építette tíz évvel később a szónoklatát.

Nem tudom, kik írják Orbán beszédeit, de az a gyanúm, felvagdostak egy közhelygyűjteményt és egy kalapból kihúzva a szavakat, sorba rakták, majd szónoklattá pofozták és a főnök kezébe nyomták az ünnepi micsodát. Így fordulhatott elő, hogy néhány perc leforgása alatt volt ikercsillag, mágikus energia, szakrális lépcső, csillagút, főnixpillanat, kötélhágcsó, görbe uborka, nemzethalál és még sok hasonló okosság. 

A beszéd önmagában tragikusan nevetséges volt, de az üzenete nem. Az ijesztő és fenyegető. 

Egy olyan hadvezér üzenete volt, aki láthatóan eltévedt korban, időben, térben és senki nincs, aki erre felhívná a figyelmét. Harcba, háborúba szólította a népét, egyszersmind kitagadva a nemzet soraiból mindazokat, akik nem az ő zavaros eszmerendszere szerint képzelik el a jövőt. Orbán felvázolt egy ellenséges, fenyegető Európát, benne egy szabadságáért, önállóságáért és a puszta létéért küzdő bátor, független Magyarországot. Egy országot, ahol az igazak és szépek csak a kormány hívei lehetnek, ahol az ellenzék a sárba rántaná a nemzetet, de Orbán Viktor ezt tűzzel-vassal meg tudja és meg is fogja gátolni. 

Világossá tette, hogy a jelenlegi kormány nélkül rabszolgák lennénk, de minimum gyarmat.

"Vagy együtt leszünk sikeresek, vagy sehogy!" - kiáltotta, időnként egészen szopránosra sikeredett hangfekvésben. Ebbe természetesen nem tartoznak bele azok, akik nem feltétlen hívei az orbáni illiberális unortodixiának. Azok nem lesznek sikeresek, ha megfeszülnek, akkor sem!

Végül Orbán Viktor feltárta az "ősi tudás"-t, felrajzolta vízióját múltról, jelenről, jövőről.

Az első kettő szóra sem érdemes (és óránként változik), a jövő viszont csak és kizárólag Orbán Viktor vezetésével képzelhető el, sehogy máshogy. Ha ő nincs nekünk, akkor elvész a függetlenség, a szabadság, a keményen dolgozó ember (természetesen ilyen is volt a beszédben) itt pusztul halomra, mint a nyugat rabszolgája. Orbán Viktor nélkül csak kollektív elhülyülés, nemzethalál, kolera, influenza és vasárnap is nyitvatartó üzletek szörnyű rémei fenyegetnek.