Bevándorlás Kanadába: ha komolyan gondolod…

A Magyarországot elhagyni szándékozó emberek általában Nyugat-Európát vagy Észak-Amerikát választják új otthonuknak. Az Egyesült Államokba nehéz bevándorolni, de talán Kanada nem olyan kemény dió… De mi a helyzet ezzel az észak-amerikai országgal? Milyen lehetőségeket kínál? Milyenek a bérek és milyen az életszínvonal? Mennyibe kerül a lakhatás? Kinek éri meg bevándorolni?

Magyarok már a századfordulón is érkeztek Kanadába, de a számuk igazán csak az 1956-os szabadságharc után ugrott meg jelentősen. Akkor több tízezer magyart fogadtak be és egyes adatok szerint ennek is köszönhetően ma mintegy 200 ezerre tehető a számuk az országban. De mi a helyzet ma?

Kanada lakossága ma mintegy 36 millió fő és évente legalább 200-300 ezerrel növekszik. A bevándorlók döntő többsége ázsiai, így egyre csökken az európaiak aránya. Magyarok persze így is jönnek, hiszen otthon az elmúlt években katasztrofálisan romlottak a megélhetési lehetőségek. De mivel szembesülnek a kivándorolni szándékozók?

Elsősorban azzal, hogy itt sem könnyű jól fizető állást találni, miközben a pénz nagyon is számít. Vegyük példaul Ontariót, a legnagyobb népességű tartományt. Itt 2014-ben emelték meg a minimálbért 11 dollárra (Kanadában a fizetéseket inkább órabérben számolják, mint havi bérben.), igy bruttó 1700 dollárt kap az, akit ennyiért foglalkoztatnak. Az adók és járulékok levonása után durván 1100 dollár marad. Ebből kell megoldani a lakhatást, ami kemény dió, mert egy egyszerű szoba bérlése 400-500 dollárba kerül, lakást bérelni pedig jellemzően 1000-1200 dollárért lehet például Torontóban. Az említett példákból látszik, hogy aki minimálbért kap Kanadában, nem sokra viheti. Nagyon fontos, hogy aki ebben az országban szeretne boldogulni, annak olyan képzettséggel és készségekkel kell rendelkeznie, hogy ne szoruljon minimálbéres állásra. Persze a legújabb bevándorlási törvények egyre inkább kiszűrik azokat, akik egyébként sem tudnának keresett szakmákban elhelyezkedni. Ha valaki azon gondolkodik, hogy majd egyszerű konyhai mosogatókent, vagy utcaseprőkent eldolgozgat ebben az országban, akkor jobb, ha elfelejti, mert az ilyen jellegű állásokra bőségesen van potenciális jelölt Kanadán belül is. Csak néhány példa arra, hogy a helyzet nem paradicsomi mostanság: a kocsmai pultosok jellemzően 10 dolláros órabérért dolgoznak, de alig kapnak többet a raktári segédmunkások vagy az irodai asszisztensek. Talán meglepő, de sok banki ügyintéző is körülbelül ennyit keres. Ezekért a bérekért semmi értelme Kanadába jönni… Természetesen ha valaki például valamilyen alkalmazást fejleszt, vagy orvosként kap álláslehetőséget, egészen más bérekre számithat. (Nemrég például fogorvost kerestek Scarboroughba évi 100-120 ezer dollárért.) 2015 januárja óta a kanadai állam életbe léptette az Express Entry elnevezésű programot, ami a munkaadókon keresztül teszi lehetővé a munkavállalást és a tartózkodást. Az új rendszert jónéhány kritika érte már, de aligha törlik el, hiszen a korábbi gyakorlattal ellentétben nem vakon ugrást jelent a kanadai munkerő-piacra, hanem valódi munkaajánlattal rendelkező külföldieknek ad lehetőséget a munkavállalasra. Kanadának sem mindegy, hogy a munkanélkuliek és rászorulók számát növeli csak, vagy azokét, akik adót fizetnek és hozzájárulnak a közterhek viseléséhez. A gazdasági világválság ugyanis elérte az észak-amerikai országot is. Bár a munkanélküliségi ráta országosan durván 7 százalék, egyes becslések szerint Torontóban lényegesen nagyobb, akár 20 százalék is lehet.

Márpedig munkanélküli segélyre szorulni Kanadában sem leányálom. Az állam arra törekszik, hogy lehetőleg mindenki dolgozzon. Ez pedig nagyon ismerős gyakorlat valahonnan…