Budapesten, a belváros szívében, a Parlament tőszomszédságában található a Szabadság tér, sok történelmi esemény színhelye. Hírhedt hely lett az elmúlt években. Gondoljunk csak a német megszállási emlékmű körül kialakult csatározásokra, a tövében hónapokra sátrat verő emberekre, akiket rendőrök garmadája felügyelt súlyos milliókért. Vagy a Magyar Televízió székházának 2006-os ostromára, a 6 évvel ezelőtti költözésre és az üresen álló, hajléktalanok által birtokba vett épületre.

Nem csak a volt székház, a tér állapota is folyamatosan romlik, és nem tűnik úgy, hogy ez bárkit is érdekelne. A burkoló kövek hiányosak, rossz állapotúak, billegnek, a kukáknak elrohadt az aljuk, a szemét hömpölyög körülöttük, a padokra ráférne egy festés, javítás. A kutyások is birtokukba vették a teret, jelentős mennyiségű kutyapiszkot hagyva maguk után. Nem csak a környékbeliek jönnek, szinte kutya-turizmus van, ugyanis a szomszéd kerületekből is idehozzák a kutyákat a dolgukat elvégezni. Már a térhez vezető utcákban elengedik őket, hagy vágtassanak a hőn áhított szabadságba!

A szovjet emlékmű körül (helyi szójárásban: önkényuralmi obeliszk) két rendőr járőr cirkál heti 7 nap, napi 24 órában, 50 m sugarú körben, ami a gyakorlatban úgy néz ki, hogy melegben és esőben az Amerikai Nagykövetség előtti fák alatt támaszkodnak, hidegben pedig a mélygarázs szellőző rácsain melegednek. Szomorúan vehetik tudomásul, hogy a taníttatásuk, a több éves képzésük egy térfigyelő kamerával kiváltható lenne – és még olcsóbb, sőt, hatékonyabb is! Amikor gyermekként valaki a rendőri hivatásról álmodik, talán nem pontosan erre gondol.

Táblák jelzik, hogy kutyát nem lehet a fűre engedni. Érdekel ez bárkit is? Pedig lenne értelme. Régebben nyugágyak tarkították nyáron a füvet, leheveredtek a turisták, az elfáradt emberek megpihentek egy kis harapnivalóval, szülők labdáztak a gyerekekkel. Mi a helyzet most? Mire kicsomagolná valaki a szendvicset, addigra már rég megette egy kutya, a labdát egyszer lehet eldobni és többé nincs rá gond. Hogy mit tesznek a hatóságok? A rendőrök elfordulnak, egyrészt, mivel nem az ő dolguk a rend őrzése (?), másrészt nem hagyhatják el az emlékmű 50 m sugarú körét. Csakhogy nem is kell! Előttük mennek el a kutyák szabadon és szájkosár nélkül. Ráadásul az emlékművet előszeretettel használják agility-pályának a gazdik. Csak a rend kedvéért: az V. Kerületi Önkormányzat szabályozása értelmében minden 15 kg-nál nehezebb, vagy támadó természetű kutyára kötelező szájkosarat tenni. Arra járnak a közterület-felügyelők is, bennük még reménykedhetnénk, de mindhiába. A nagytestű kutyásokkal pontosan úgy járnak el, ahogy a mozgássérült jelzésű, nagy, fekete luxusautókkal – engedékenyen. Maradt a Főkert Parkfenntartó Kft., ők viszont hárítják a felelősséget azzal, hogy a hatáskörükbe a növényzet és a műtárgyak tartoznak.

A kör bezárult, egyetlen dolog maradt, a józan ész. De ahogy Ayn Rand író és filozófus mondta: „A józan ész nem magától értetődő. Aki tagadja, azt nem lehet meggyőzni vele.”