Aki azt gondolta, hogy az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) Nagy hadronütköztetője (LHC) a Higgs-bozon felfedezésével elérte célját, és több áttörő felfedezést már nem is tud biztosítani a tudomány számára, az gondolja újra. A tudósok ugyanis egyre nagyobb meggyőződéssel vallják, hogy a hadronütköztetővel képesek lesznek mini fekete lyukakat megvizsgálni, ami hatalmas lépés lenne az ismert univerzum részletesebb megértésének irányában. Főleg ha hisszük azt, hogy a világmindenség nem csupán az általunk észlelt három dimenzióból áll, hanem vannak további dimenziók is – vagy éppenséggel multiverzumok - , melyek felfedezésre várnak.

Mir Faizal, a Waterloo Egyetem professzora így nyilatkozott a következő kísérletekkel kapcsolatban:

„Általában, amikor az emberek a multiverzumra gondolnak, akkor a kvantummechanika azon értelmezésére gondolnak, melyben végtelen számú világban az összes lehetőség megvalósul. Ez önmagában nem vizsgálható, szóval ez megmarad a filozófiának. Amire azonban mi gondolunk, azok a valós univerzumok az extra dimenziókban. Mivel a gravitáció képes kiáramolni a mi univerzumunkból más dimenziókba, ezért egy ilyen modellt képesek lennénk megvizsgálni az LHC-ben észlelt mini fekete lyukak segítségével.”

Faizal professzor és kollégáinak elmélete azon a teórián alapszik, miszerint az apró fekete lyukak létezésével megmagyarázhatók lennének olyan fontos kérdések, mint a sötét anyag és annak tulajdonsága. Ugyanakkor ha egy négydimenziós univerzumot veszünk alapul, akkor az LHC nem lenne képes akkora energiát előállítani, mely elegendő lenne eme mini fekete lyukak létrehozásához.

Itt jön segítségül a húrelmélet a tudósok számára, mely tíz dimenziót vesz alapul. Ezek közül hat annyira egybefüggő, hogy azt ember nem érzékelheti, ugyanakkor egy ilyen felállásnál már jóval kisebb energia mellett is létrehozhatók lennének mini fekete lyukak. Rögtön felmerülhet a kérdés, hogy mi van ha már az eddigi kísérletek során is létrejöttek, csak még nem sikerült őket beazonosítani?

Faizal professzor szerint nem az áll ennek a hátterében, mert azok nem is keletkeztek, hanem az, hogy a mostani vizsgálatok, melyek a tízdimenziós univerzumban fellelhető fekete lyukak energiájának észlelésére fókuszálnak, nem vesznek figyelembe egy fontos változót: a téridő kvantum torzulását, mely kis mértékben képes megváltoztatni a gravitációt.

Ugyanakkor Faizalék elmélete csak akkor igazolódhat be, ha az LHC teljes kapacitásában fog működni. Ugyan az elméletük lehetővé teszi mini fekete lyukak keletkezését az LHC-ben, az ehhez szükséges energiát még egyik kísérlet során sem érte el az LHC. Az LHC eddigi maximum energiája 5.3 teraelektronvolt (TeV,  atom- és mag- és részecskefizikában, illetve a csillagászatban használható energia-mértékegység) volt, de a hadronütköztetőt úgy építették meg, hogy az akár 14 TeV-nyi energiát is felhasználhasson. Faizalék úgy számítják, hogy 11.9 TeV-nál jöhetnek létre azok a mini fekete lyukak, melyeket már képesek lennének beazonosítani, és utána pedig meg is vizsgálhatnák őket.

Ha sor kerülne egy ilyen felfedezésre, akkor azzal bizonyosságot nyerne a további dimenziók és párhuzamos világok létezése, valamint a húrelmélet is – tehát rengeteg olyan dolog, amit sci-fi szerzők és rendezők rendszerint felhasználnak műveikben. Azonban nagy valószínűséggel a valóság teljesen más lenne, mint ahogy az ő képzeletükben megvalósultak ezek az elméletek.

Faizalék addig sem bíznak semmit a véletlenre, hiszen máris elkezdték kidolgozni azon eshetőségre az elméleteket, ha megfelelő energia felhasználása mellett sem sikerülne észlelni a mini fekete lyukakat. A tudósok már csak ilyenek, sosem nyugszanak.

Forrás: IFL Science