Senki nem tett annyit Magyarország megváltoztatásáért, mint a Fidesz-Kdnp kormány. Időt, pénzt és energiát nem kímélve dolgoznak a "fiúk", immáron öt esztendeje. Az ígért egymillió új munkahelyet túl is teljesítették, amennyiben csak Londonban háromszázezer magyar él, mégpedig munkából. De nem csak Londonban vannak ám magyar munkahelyek, hanem más városokban és más országokban is. Az ott élők jövőjét már biztosította pártunk és kormányunk, velük nincs több gond. A legtöbben a büdös életben nem jönnek vissza ugyanis.

A valami okból itt ragadt lógósok is vissza vannak vezetve a "munka világa" nevű helyre. Már csak az utolsó simítások vannak hátra és a nagy mű összeáll, örök emlékéül az illiberális, unortodox, inkorrekt kormány országromboló tevékenységének. Mert rombolni kell annak, aki majd építeni akar. Ezzel például nagyon jól állunk. Ennyi szerencsétlen, jövő nélküli, a napi létért küzdő nyomorult soha nem volt, mint most. Na de itt van nekünk a közmunka, mint a minden bajt orvosoló csodafegyver. A közmunka feladata az lenne (elméletileg persze), hogy azok, akik soha nem dolgoztak, a szüleiket sem látták dolgozni, most a közmunkával bebocsátást nyerjenek az elit klubba, a keményen dolgozó kisemberek táborába.

A folyamat önfenntartó. Akik már valóban úgy nőttek fel, hogy senkit sem láttak reggel munkába indulni a családból, azok száma viszonylag csekély. Ahogy természetes volt régen az, hogy mindenki dolgozik, aztán természetes lett a munkanélküliség, hamarosan természetes lesz a közmunka. Már megszületett az a generáció, aki csak közmunkába indulni látta reggel a szüleit. Számára ez lesz a természetes. Sem módja, sem lehetősége nem lesz kitörni ebből a világból. Valójában a kommunizmust valósítja meg a Fidesz-Kdnp. Mindenki egyenlő lesz, ugyanannyit keres, megegyező jogai lesznek minden egészen kicsi kisembernek.

Ez alól természetesen a királyi család tagjai és az egyéb arisztokraták (rokon, vő, szomszéd, katonatárs, kollégiumi szobatárs) kivételt képeznek, de ők nem lesznek túl sokan.

Mivel a közmunkából nem nagyon van út kifelé, ezért a keret bővülni fog. Azonban jól tudjuk: a fák sem nőnek az égig, pláne a közmunkások! Lassan célszerű lesz közmunkatáborokat létrehozni. Takaros barakkokkal, alig-csorgó közkutakkal, napi háromszori étkezéssel. Már ez is több lenne, mint amit egy átlagos közmelós ma meg tud fizetni a béréből. Erre kizárólag Zsiga Marcell képes jelenleg, mások még nyomorogni is csak komoly áldozatok árán tudnak.  

Teljesen felesleges lesz az ország különböző részein családi házakat, lakásokat fenntartani. Amúgy sem lesz miből még annak sem, akinek a bank nem árverezte el a tetőt a feje fölül. Központi, mondhatni állami gettókat kell létrehozni, onnan sokkal egyszerűbb lesz vezényelni a parancsnokoknak.  

Lehet közmunkában stadiont fényesíteni fogkefével. Kiskanállal árkot tisztítani. Körömollóval focigyepet nyírni. Gödröt ásni, majd mellé egy másikat, hogy az első gödörből kitermelet földet legyen hová tenni. Ez gyakorlatilag végtelenített folyamat, örök időkre biztosítja az elfoglaltságot azoknak, akik egyébként csak lazsálnának éjt napallá téve. Iskolába járni, tanulni felesleges lesz, hiszen a gödörásás nem igényel diplomát, nyelvtudást, gondolkodást.  Időről időre jön majd a szép nagy autó és a benne ülő elmondja a közrabszolgáknak, hová kell tenniük az ikszet, ha holnap is szeretnének enni.

Ha az elit tagjaira rájön a jótékonykodási roham, majd jön a másik nagy autó és szétosztanak a szájtáti nép között pár laptopot, néhány zsák kaviárt, kutyatápszert, gumicsontot. 

Ez a jövő. Vagy nem is. Ez már a jelen lenne? 

További cikkek:

Köztársasági banán az emberszabású polgárnak 

Homokba dugott fej kellene a címerünkre 

Hálálkodva pusztulj éhen, kedves nyomorgó