Egyszer, míg gimibe jártam, művészettörténelem órán a tanárnő, a véleményünket akarta kikérni, az ókori görög művészeti alkotásokkal kapcsolatban. Mikor rám mutatott, mindenféle gondolkodás nélkül rávágtam, hogy szerintem vagy szexuális problémákkal küszködtek vagy melegek voltak az akkori idők emberei. A tanárnő rendesen meglepődött és csak annyit tudott kérdezni, hogy: Miért? Ezt meg is magyaráztam: Mert minden alkotásukon, akár szobor, akár festmény, vagy csak kis dekoráció bármilyen tárgyon, mindegyiken a péniszüket mutogatják.

Én ezt valójában úgy gondoltam, hogy az akt stílus az valóban egy szép és érdekes művészeti irányzat, de ha már a csapból is fallosz folyik, akkor ott valószínűleg valami nincs rendben.  Nos, a tanárnő a korábbi képtelen kijelentésemet nem cáfolta meg, elképzelhetőnek is tartotta, de ő inkább a stílusjegyeket akarta átvenni, mint például a hellenizmus vagy a dór stílus.

Valójában mit is jelképez az a sok meztelen férfitest? Megpróbáltam utána nézni, és legnagyobb meglepetésemre, még az ábrázolt illető nemi szervének a méretére is kitérnek egyes kutatások.

Bár nekem anno nem kifejezetten a méret tűnt fel, hanem inkább csak az a rengeteg fütyi mutogató mű, nemrég bukkantam rá egy tanulmányra, amiben azt fejtik ki, hogy az akkori Görögországban, a kis pénisz jelentette az ideált. A kis szerszámmal a magasabb intelligenciát és a műveltséget, még a nagy szerszámmal a korlátozott gondolkodásmódot, és a primitív jellemet fejezték ki.

Az ókori görögök művészek, főként az akkori ideálokat igyekeztek tükrözni műveikkel. Nem a szórakoztatásra fektették a hangsúlyt, hanem a tanításra, emiatt ügyeltek arra is, hogy a szórakozás is tanító jellegű legyen.

A nagy szerszámokon jókat szórakoztak, primitív tulajdonságjegynek tartották, valószínűleg a körülöttük élő, nem túl kulturált, barbár társadalmak, falloszközpontú kultuszai miatt. Színházi előadásaik alatt, például a bolondot játszó személyt is úgy öltöztették fel, hogy látszólag hatalmas pénisze legyen, ezzel is illusztrálva az eljátszott szerep, a bolond, ostoba jellemét.

Persze mindez nem jelenti azt, hogy nem foglalkoztak a szexualitással, és hogy műveik csak a felsőbb intellektusukat akarta volna kifejezni. Rengeteg, a mai kor pornósait is zavarba ejtő, szexuális jelenetsorozatot ábrázoló alkotás mellett, különböző, hatalmas falloszt lóbáló, Priapus termékenységisten vagy félig ember, félig állat kinézetű lények szobrai is előkerültek, valamint a Leszbosz szigetén élt költőnő, Szapphó, például rengeteg versét női társaihoz írta. A leszboszi szerelem, vagyis a leszbikus kifejezés is innen ered, és persze nem véletlen az sem, hogy korábban, a mai homoszexuális szó helyett, a „görög hajlamú” volt a megfelelő jelző az azonos neműekhez vonzódó férfiakra.

Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy a történelem során, a vezető hatalmak körében, mindig is nagy divat volt a pucérkodás. A Harmadik Birodalom sem kezelte ezt tabuként, mint már említettem egy korábbi cikkemben, itt.